LizaGazdija

Fél 11 és 3 között történt. Nagykovácsiból felsétáltunk a Csergezán-kilátóhoz, majd lesétáltunk a Tárnai pihenőhelyig, végül visszatértünk Nagykovácsiba. Röviden. A táv nagyobb részén nyakig érő sár, amivel nem is az a baj, hogy koszos, hanem az, hogy csúszik. Az erdő viszont szép ősszel, a két kilátóból nagyon szép kilátás nyílt, és a kutya a kirándulás nagyobbik részében a saját lábán jött, el is fáradt, ahogy kell. A kisebbik részben élesben teszteltük a hátizsákot, miszerint: Az emberek többségét meghökkentette a látvány, de legjobban egy fekete labrador csodálkozott. Ő felhúzott füllel, elkerekedett szemmel követte a tekintetével Lizát perceken keresztül, és látszott rajta, hogy nem igazán tudja befogadni ezt az infót. Liza nem élvezte ugyan ezt a fajta utazást, de elfogadta, hogy ez van, és csak keveset mocorgott, ami jobb is, mert egy-egy felállás-leülés kombónál mindig attól tartottam, hogy bedőlünk a legközelebbi bokorba. A táska jól vizsgázott, igazából csak az vele a bajom,

Reggel utolsó nagy összefoglalást tartottam fél csoportnak a tanfolyamzáró nagydoga előtt. Aztán hazajöttem, letettem a reggeli könyveket, felvettem a délutániakat, majd találkoztam Livivel, akivel csak másfél órát tudtam beszélgetni, pedig szerettem volna többet, sokkal többet, de menni kellett a nyelviskolába, ahol két továbbképzésen vettem részt (egyébként jók voltak). Erre az alkalomra fél liter kólát és három szelet csokit spájzoltam be, és ezek segítségével túl is éltem viszonylag frissen a programot. Végül átmentem a délutáni csoporthoz, ami ugyan majdnem hiánytalan volt, viszont a csoport tagjai teljesen lestrapálódtak már addigra, de legalább vidám hangulatban okosodtunk (mert okosodtunk). Aztán gondoltam, elnézek a Fringe nevezetű téli fesztiválra is, aminél már eleve azt nem értem, miért ősszel és 17 fokban rendezik meg, de sebaj. Egy lesiklást láttam, de azt is csak a kivetítőn, úgy meg nem volt érdekes, ezért inkább hazajöttem egy kis vásárlós kitérő után. Itthon befejeztü

Én: Egyébként Ibolya néni csinálta a világ legfinomabb teáját, amit időnként te is egészen jól re... re... re... (kis gondolkodás) rekreálsz. Tomi (az utolsó szóval egy időben): Megközelítesz. Én: Jól van, de én egy latin szót kerestem. Tomi: Ja, értem, bocs. Én: Mondjuk a rekreálsz nem lesz jó, mert a rekreáció az kb. pihenést jelent. Tomi: Reprodukálom? Én: Igen, ezt a szót kerestem. Tomi: Nagyszerű. Most, hogy megtaláltad, akkor felmehetünk? Hasonló beszélgetéseket biztosan produkálhatnánk néhány üveg sör után is, de mennyivel egészségesebb, hogy csak el kell fáradnunk ehhez!

160 éve született Robert Louis  Stevenson, akitől olvastam már a Dr. Jekyll and Mr. Hyde-ot, és nagyon tetszett, meg A kincses szigetet, ami szintén nagyon tetszett, és másra nem is emlékszem belőle, mert annyira régen volt már.