LizaGazdija

A német szak ciki. Erre tenap újfent ráébredtem, amikor az egekig magasztalt Erasmus-Studentin behozott az utolsó szakmódszertan órára kortárs német nyelvű (konkrétan oszrák) irodalmat. Hihetetlen, hogy nélküle nem derülne ki a német szak révén, hogy a német nyelvterületen sok olvasható dolgot írnak mindenféle nénik és bácsik. Öt irodalmi kurzus van a szigorlatunk előtt. Ezek közül egyedül az irodalom 5 volt az, ahol élvezhető dolgokkal találkoztam, ott is mondjuk öttel. Gyanítottam mondjuk, hogy talán nem ez a teljes repertoár, de nem kezdtem kutatni, mert az a helyzet, hogy az angol nyelvet sokkal jobban szeretem, inkább angolul olvasok. Talán azért, mert amerikanisztikán elég korán a kezünkbe adtak szórakoztató, elgondolkodtató, élvezhető könyveket és novellákat, és ennek hatására keresni kezdtem a jó angol nyelvű könyveket. Találtam is sokat, meg lehet tekinteni a könyvespolcomat meg a bookstationnél található könyvespolcomat is. Németen viszont csak nyomasztó dolgokat láttam. Az i

Nálunk. Bizony. A kutya játssza most ezt. Reggel kiteszem a kajáját, ő meg nem eszik belőle. Egy pár napig egyáltalán nem evett, akkor úgy élt túl, hogy Tomi anyukája vigyázott rá, és tőle kapott vagdaltat meg tejfölös tésztát. Itthon viszont ez nincs. Azon az állásponton vagyunk Tomival, hogy eddig ette a kajáját, nem lehet, hogy hirtelen úgy döntsön, nem eszik. Azért sem lehet, mert ha nem eszik, legyengül, aztán nézhetünk, amikor jól megbetegszik. Van így is elég baja. Időnként fulladozni kezd, máskor lesántul fél napra, kicsit süket, egyébként pedig mindenütt dudorok nőnek rajta (ezek nagy része szemölcs, más része meg passz, de nem olyanok, mint a két évvel ezelőtti daganata volt). Eleinte bevált a rászoruló kutyás fenyegetés, aztán hirtelen tojni kezdett rá. Akkor bejött az, hogy kézből etettem, szépen türelmesen rászántam fél órát naponta. Aztán úgy gondoltam, eddig tudott tálból enni, tudjon már ezen túl is. Akkor kértem szépen, hogy egyen. Egy kerek napon át nagyjából óránként

Hála az égnek. Még kell írni két esszét, egyet németül és szerdára, egyet magyarul és péntekre. Nagyon igyekszem összekapni magam végre, mert ez a mai nap megint elment jelentősebb előrelépés nélkül, ejnye.   Nem kaptam emilt. Cserébe felhívtak telefonon. Most már tudom, hogy a hétfő is nagy nap lesz. Úúúgy izgulok, oylan jó lenne, annyira szeretném! Egyelőre nem mesélem el, hogy miről van szó, hátha az ront az esélyeimen. Majd ha lesz végleges eredmény, akkor mesélek. Azért szurkoljatok :)   Ma láttam tíz percet a Kalandra fal! című csodából. Az eredeti japán változatból megnéztem egy-két részt, az tényleg vicces és szórakoztató. Ennek a magyar mutációnak az első részét láttam, és abból már lehetett sejteni, hogy ez igen béna lesz. A mai volt a második eset, amikor itthon voltam 7-kor, és még tévé előtt is ültem, amióta megy ez a csoda. Nagyon gáz volt. Beráncigáltak a stúdióba 17 szépségkirálynő-jelöltet. Már kapásból azon nem tudok túllépni, hogy ezek lennének Magyarország legszebb