Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: január 4, 2013

Fogas kérdések

Mi a jó fenéért nem tud nekem olyan fogsorom lenni, amivel nincs semmi baj? Ha mintegy 21 évig tudott, akkor azóta miért nem? Nekem miért fáj mindig a fogam, néha csak kicsit, sokszor (pl. most is) annyira, hogy alig tudok tőle gondolkodni? Miért? Miért? Miért?

Észvesztő - kiszabadulós játék

Kép
Még tavaly ősszel vettem a kupont azzal, hogy elmegyünk Tomival, és ha ráér, akkor Blankával. Ma került sor a kupon felhasználására, végül Blanka nem ért rá, úgyhogy ketten mentünk Tomival. Nagyon érdekes volt. Bezárnak egy szobába, ahol van egy csomó lelakatolt doboz meg ajtó, és ezeket mindenféle logikai feladatok megoldása és jelentős mennyiségű keresgélés után ki lehet nyitni, amitől az ember egy következő szobába jut, ahonnan egy következőbe, majd vissza az elsőbe, és akkor már van kulcsa, amivel kijusson az előtérbe. Hatvan perc áll rendelkezésre a feladatok megoldásához, de folyamatosan figyel kintről egy srác kamerán keresztül, és a walkie-talkie segítségével tippeket ad, ha azt látja, hogy soha a büdös életben nem jutsz ki magadtól. Meg ha nagyon jó nyomon voltál, de feladtad, akkor hirtelen belekiabálja a walkie-talkie-ba, hogy azt a fonalat kövesd, mert abból még lehet valami. A legjobb az egészben az volt, hogy tudtunk csapatként funkcionálni, és voltak dolgok, amik...

Elvagyunk

Még mindig a koreai kisfiú. - Akkor most hozd ide a németes cuccaidat, légyszi! - NE MÁR! Nem akarom. De nem is tudom. - Hogyhogy? - Beszedte a tanár. Rövid röhögés után: - Ez elég érdekes. Utoljára a téli szünet elején voltam nálad, akkor még megvoltak, most meg még tart a téli szünet. Gyerek gondolkodóba esik, majd: - Nem tudom, hol vannak. - Biztos a táskádban. Nézd meg! - NE MÁR! - Megnézzem én? - NE! Gyerek feláll az asztaltól, elcsoszog a táskájáig, és egy csiga lassúságával nekiáll kipakolni a könyveket és füzeteket, nyilván egyesével, úgy tovább tart. Egyszer csak kivesz egy füzetet, azt is félredobja a "nem-németes-cucc" halomra. - Nézd, az ott a németes füzeted! Gyerek döbbenten: - Honnan tudod? - Eleget volt a kezemben, megismerem. - Na jó. (Gór tovább. Egyesével. Aztán hirtelen kivesz egyszerre három egységet, két könyvet meg egy matekfüzetet, legfelül a füzettel, és a halomra dobja.) - Te, figyelj, azok a nem a németkönyvek? - NEM. (Gór tovább.)...

Két hét múlva

a koreai család hazamegy Dél-Koreába, Daejeon városába, és ott fognak élni. A gyerek azt mondta, fél, mert egyetlen barátja sincs ott, az anyja meg azt, nem lesz könnyű nekik a dél-koreai időjárással. Azért kicsit szomorú, hogy így rángatnak családokat ide-oda cégek, mert persze nem maguktól döntötték el, hogy hazaköltöznek, szerettek volna még maradni kb. három évet, csak az apát foglalkoztató cég közölte két hete, hogy akkor apuka csapja össze a kis szárnyait, aztán repüljön haza, de ízibe, mert ott van rá szükség. Örülök, hogy az én életembe ennél jóval több állandóság jutott. És hiányozni fog ez a család, az anyuka meg a kisfiú mindenképpen.