LizaGazdija

Egy büdös kukkot nem értek az egészből, és fogalmam sincs, hogy most akkor a nyelviskolánál megkeresett pénzemből mennyit költhetek el. Ha valóban az van, amit megtaláltam, akkor több mint a fele megy az államnak. Konkrétan a felét kifizetem a TB-nek, a felét az APEH-nek, én meg szép csendesen éhen halok. Ezért aztán megéri dolgozni. Vajon lesz itt valamikor ennél épeszűbb állapot is, vagy még most húzzak el valami normális országba, amíg nem késő?

Brutálisak a keddjeim, ez a mai is az volt. Reggel 8-ra mentem suliba, valójában már félkor ott voltam. Jól is jön ez ki, kell az a fél óra magam elé bámulás, készülés a hosszú-hosszú napomra. Lement a hat óra, amiből négyet tanítottam, egyet felügyeltem (16 évesekre), aztán rohantam be a városba. Kettőre a reggel 10 körül elfogyasztott, nem túl finom péksüti hatása már nem érződött, úgyhogy kénytelen voltam betérni a boltba, venni egy pogácsát (miközben itthon várt egy csokis-vaníliás rúd, de feljönni már nem lett volna időm), egy kólát, két szelet csokit, valamint kétféle mandulát. Mandulafüggő vagyok, azt hiszem, egyszerűen imádom, bármikor bármennyit meg tudnék enni belőle. Ugyanez a helyzet a tejkaramellával. Na meg ugye a könyvek, azokat is falom - ma például elfogyott a Régimódi történet (nagyon tetszett, azok a legjobb részek, ahol Szabó Magda végigveszi a családja életének eseményeivel párhuzamosan történő országosan vagy nemzetközileg is fontos eseményeket - nagyon érdekes pé