LizaGazdija

Tudható rólam, hogy minden nagy port felverő ügybe beleásom magam. Mármint minden cikket elolvasok róla, ami megjelenik, és ha van külső hivatkozás, akkor azt is csekkolom. (Borsot meg Blikket nem szeretek nézni ilyenkor se, mert ők talán a legtisztességtelenebbek, nem bírom a stílusukat.) Nem tudom, miért csinálom ezt, azt sem tudom, normális dolog-e ez, mindenesetre ez a helyzet. Tehát nyilván mindent elolvasok Bándy Katáról is. Több cikkben hivatkoztak az édesanyjára, aki a gyilkossággal kapcsolatos bejegyzéseit nyilvánossá tette a Facebookon. Persze megnéztem. Nem ír sok mindent, nem a külvilágnak gyászol (amit szerintem jól tesz), de az alatt a kevés poszt alatt is rengeteg részvétnyilvánítás olvasható. Meg egy furcsaság. Nem nézem meg pontosan, de kb. ez a tartalma: "Csak Bándy Kata halt meg mostanában? Vagy Al Bundy." Ez egy kommentár nélkül kitett fénykép alatt, amin a lány látható. Csodálom, hogy még nem érkezett rá reakció, nem gondoltam volna, hogy ennyi intellig

1. Az aluljáróban caplatok, közben nyilván olvasok. Egyszer csak megszólít egy srác: "Ne haragudj!" Csak a perifériás látásomba kerül be, és azt látom, hogy nem józan, valamint elég szakadt is, ezért mondom neki: "Nem, bocs", és suhanok tovább. Erre ő megtorpan, és utánam szól: "De én... én nem akartam pénzt kérni..." Megfordulok, döbbenten bámul rám. Még mindig úgy látom, hogy nem józan, vagy ivott, vagy bevett valamit. "Én csak... csak így tökre elvesztem itt." Erre én: "Villamossal szeretnél menni?" "Igen." "És merre?" "Hát a stadionhoz." "Az nem a villamos lesz, hanem a metró." "Tényleg?" "Igen, a Határ út felé kell menni." "Köszi." Elbúcsúzunk, megyek tovább, de megint utánam szól: "De én... én tényleg... én nem akartam kérni semmit... de tényleg..." "Ne haragudj!" És akkor tovább megy. Én meg kicsit szégyellem magam. Nem lehet jó, ha az ember

Joanne Harris könyvei közül a Gentlemen and Players (Urak és játékosok) tetszett eddig legjobban. Olyan komoly felépítésű, átgondolt, és olyan csavarral büszkélkedő mű, hogy magasan veri az összes többi regényt, hangulat ide, szereplők oda, és ez annál inkább nagy dolog, mert a művei általában nagyon-nagyon magas élvezeti értékkel bírnak.