LizaGazdija

Január óta ott motoszkált valahol a tudatom alján, vagy a tudatalattim tetején, hogy majd kellene adóbevallást csinál(tat)ni. Vasárnap késő este aztán, pontosan 9 nappal a határidő előtt, felszínre tört ez a gondolat, ezért azzal a lendülettel le is töltöttem a programot, amivel meg lehet oldani a kérdést. Nagy nehezen sikerült csak, mert nem akart letöltődni, aztán nem akart megnyílni, mindenféle baja volt. Aztán amikor mégis megnyílt, vetettem egy pillantást a nyomtatványra, majd írtam egy e-mailt a könyvelőnek, hogy szánom-bánom, meg verem a fejem a falba, de nem lehetne-e, hogy gyorsan elvállal. Hétfőn visszaírt, hogy ha szerdáig odaérek a pakkommal, akkor elvállal. Ezért aztán ma reggel nála kezdtem. Nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy sokaknak még nálam is később tűnik fel, hogy erősen május van, ettől kicsit jobb lett a lelkemnek. Egy baj volt csak, mégpedig az, hogy én a mai napnak szoknyában és lenge blúzban vágtam neki. Jó, azért a lenge blúz fölé vettem farmerkabátot, de

A molyon olvasta egy nő, akit figyelek, és az idézetei meg az értékelése annyira felkeltették az érdeklődésemet, hogy azon nyomban meg is vettem a könyvet, és amint kézhez kaptam, már olvastam is. Szabó Magda fordította, ő írta az előszót is. Az előszóban kontextusba helyezi a leveleket: az 1660-as években írta őket egy portugál apáca, aki beleszeretett egy katonába. A rövid ideig tartó, szenvedélyes viszony után a katona hazatért Franciaországba, és egyértelműen kiderült, hogy ami az apácának élete legszebb időszaka volt, az a katonának nem jelentett semmit, egy kalandnál legalábbis nem többet. Az öt levélben a megtört szívű Mariana ír az érzéseiről. Eleinte még könyörög a katonának, hogy gondolja meg magát, ne hagyja el, ne legyen kegyetlen, aztán felismeri, hogy egy igazi féreggel hozta össze a sors, és onnantól kezdve igyekszik kiirtani magából a katona iránt érzett szerelmet, igyekszik lezárni magában a történetet. Engem kicsit lenyomott ez az öt levél. Nagyon sokban hason

A koreai kislányokkal nehéz mit kezdeni, mert a nyelvtanban már átvettük azokat a dolgokat, amiket az ő korukban érdemes, úgyhogy azt találtam ki, hogy az órájuk első felében ismétlünk, a másodikban meg olvasunk. Nekem az a legegyszerűbb, ha mesét olvasunk, ezért aztán az ötlet megszületésekor lekaptam a polcról Roald Dahl frissen megvásárolt könyvét, és elvittem nekik. Kiderült, hogy Dahl összes könyvét ismerik, koreaiul már mindet olvasták, amitől még szimpatikusabb lett a család. Aki Dahlt szereti, rossz ember nem lehet. Megkérdeztem őket, nézzük-e meg azért ezt a történetet angolul, és azt mondták, igen, szeretnék. Úgyhogy belevágtunk. Jó sokáig elvoltunk vele, mert felváltva olvasták a lányok, megbeszéltük az összes ismeretlen szót, meg csináltunk mindenféle szövegértési feladatot is, de azért megvolt az olvasás élménye számomra is. Ha tehetném, a kisebbik lány előadását felvenném diktafonnal, és elérném, hogy adják ki hangoskönyvben. Végtelenül cuki, ahogy a kis cérnavékony

Év eleje óta olvasom Rónay György Élet-mozaik című könyvét, illetve ez így nem igaz, év elején elhatároztam, hogy elolvasom, aztán vagy két hónap kihagyás után tegnap jutottam hozzá újra. Mindjárt meg is örvendeztetett egy igen erős bölcsességgel, ami most így a fordítás közben nagyon megnevettetett, és ami elmenne akár molyos szerencsesütinek is: "Jákob létrája a fordítók réme; lázálmaikban azon törik ki a nyakukat."

Főzés előtt mindig ellenőrizzük, megtalálhatóak-e a szükséges hozzávalók a konyhánkban, ne emlékezetből dolgozzunk, ellenkező esetben úgy járunk, mint én, akinek akkor tűnt fel, hogy nincs is itthon kukorica, amikor bele akartam borítani a kajába. Persze nagy tragédia nem történt, elzártam a gázt az edény alatt, és lebattyogtam a lakástól három perc járásra található kisboltba, ahol is vettem kukoricát, de hát azért mégis. Később, mintegy tíz perc intenzív fejtörést követően arra is rájöttem, miért nem volt itthon kukorica, amikor azt a babbal együtt vettem meg pár hónapja, és a bab még megvan. Hát azért, mert egyszer átjöttek anyuék, hoztak alapanyagot a göngyölt májhoz, és mondtam, hogy kukoricát ne hozzanak a kukoricasalátához, mert az pont van itthon. Azért szórakoztató az élet magammal. (Kiegészítés 1: Nagyon finom lett a chilis bab, nehezen uralkodom magamon, hogy ne repetázzak. Kiegészítés 2: Miután kétszer túrtam át a hűtőt kukorica után kutatva, a kaja elkészültekor kinyi