LizaGazdija

Ez a cikk bemutat néhányat:  http://www.origo.hu/kultura/20110715-budapest-nem-hasznalt-foghijai-mtvszekhaz-tuskecsarnok-varkert-bazar-pesterzsebeti-gyogyfurdo.html Az én szívemnek ebből az erzsébeti strand kedves, ahová bezárásáig jártunk rendszeresen anyuval, és ahol imádtam a hullámos medencét, tök büszke voltam rá, hogy nemcsak a flancos Palának van ilyen, hanem nekünk is (enyhe lokálpatriotizmus bejátszott :) ). Az is tény, hogy ezen a strandon lopták el egyszer a papucsomat (zöld volt, műanyag, és voltak rajta cuki narancssárga minták), és mezítláb kellett hazamennem, és nagyon ciki volt, meg nagyon forró is volt az aszfalt, hiába adta kölcsön anyu a saját papucsát, ha üvegszilánkokkal beborított járdarészt értünk. Ennek ellenére szerettem ide járni. Nagy kár, hogy így lerohadt, meg az is, hogy nem fog már kinyitni soha. Mert hangzatos duma az, hogy hú, teszünk ide egy wellness-szállodát, és majd akkor dől a nép meg a lé, csak baromi nehezen tudom elképzelni, hogy bárkinek is hat

hogy meghalt szegénykém, és még mindig nem tudtam elpakolni a dolgait, csak nagyjából egy kupacba hordtam őket. És még tegnap is úgy jöttünk haza moziból fél 12-kor, hogy Tomi arra gondolt, még le kell vinni Lizát, én meg arra, hogy fog örülni, amikor végre hazaérünk. Nehéz ezt felfogni, 15 és fél évig mindig ott volt, ahol én (vagy majdnem mindig). Azért furcsa, hogy ez ennyire nehéz legyen, mert ott voltunk vele az utolsó pillanatig, és anyu még meg is kérdezte az orvost, hogy tényleg meghalt-e, és mindannyian láttuk, ahogy ott fekszik. Nagyon furcsa.

Tomi annyira nagyon ráállt, hogy tegnap megnéztü. Azt hittük, 3D-ben nézzük, de végül az csak valami elírás volt a honlapon, de sebaj, úgyis múltkor állapítottam meg, hogy 2D-ben sokkal élvezhetőbb a mozizás. Ja, még legalább egyszer mindenképpen fogom látni a filmet, mert anyuval is megnézem, és arra gondoltam, esetleg te is csatlakozhatnál, Blanka :) (Meg persze aki még szeretne.) Kicsit féltem ettől a filmtől, mert most már egészen horrorisztikus jelenetsorokra számítottam. Hát, volt is belőlük néhány, de azért nem olyan sok, mint amennyire számítottam. A könyvre homályosan emlékszem, de abban biztos vagyok, hogy összetettebb volt, mint a film. Tuti, hogy a Harry-Ginny és a Ron-Hermione szerelmi szálakat nem egy-egy, a semmiből jött csókkal intézte el az írónő, bár tény, hogy nem tudom megmondani, akkor hogyan. Az utolsó két részben a kedvenc motívumom az az ötlet volt, hogy Voldemortnak horcruxai vannak, és akkor lehet megölni, ha azokat elpusztítják, ez nagy ötlet volt J.K. Rowlin

hogy ha egyszer nászútra megyek, semmi különlegeset nem akarok, csak egy hetet Premanturán. Ezeket a képeket nézegetve konkrétan a honvágyhoz megtévesztésig hasonló érzésem támadt.

Nem nagy sztori, valaki egy szövegben, ahol a magyar nyelv használata ill. értése miatt szapulja honfitársait, a "magyar" szót nagybetűvel írta, mire kapott egy kommentet, amiben egy másik valaki lecsapta a magas labdát. Nemsokára érkezett is az indoklás: "Köszi, de én sem írok helyesen, viszont a Magyar-t hazám szeretete miatt, írtam úgy." Most nem azért, de olyan lehetőség nincs, hogy hazám szeretete miatt helyesen használom hazám nyelvét, és a mellékneveket mondjuk kisbetűvel írom?

Azért olvastam el, mert magamtól is úgy gondoltam, a szüleim is úgy gondolták, és még a kiadó is úgy gondolta, hogy ha már vámpíros történeteket fordítok, legalább egy népszerűt ismerjek már magyarul. Az első 70 oldalt még valamikor két hete olvastam el, és meg is állapítottam, hogy nem olyan gáz el, pont olyan, mint bármelyik amerikai tinivígjáték eleje, de aztán nem volt motivációm folytatni. Végül szombaton és vasárnap fejeztem be a maradék 430 oldalt összesen cirka 5 óra alatt. Nagyon hálás vagyok érte az írónőnek, hogy nincs ebben az első részben vérszívás, azt nehezen viseltem volna. (A fordításban van elég, azt is nehezen viselem.) Teljesen szimpatikus lett a vámpírgyerek, teljesen romantikusak voltak a romantikusnak szánt részek, csak a vége felé romlott el valami. Ekkor már nyálasak voltak azok a jelenetek, amiknek romantikusnak kellett volna lenni, minden második mondat előtt elmondta mindkét főszereplő, hogy ők annyira szeretik egymást, de tééééényleg. A nagyszabású akciójel