LizaGazdija

Van az az ismerősöm, aki eddig talán két teljes nyarat töltött az USA-ban gyerektábori dolgozóként, de még mindig nem tud rendesen angolul. Egyébként ez most már nem is annyira igaz, egyre többször esik meg, hogy nyelvtanilag teljesen helyes mondatokat ír ki facebookra. Ma kiírta, hogy “breaking down done! I guess I’m a bit disappointed.” Először nem értettem, milyen breaking down az, ami done, és egyáltalán, de kb. fél pillanat múlva ugrott be, hogy tegnap megint könyvesboltban szörfölgettem, és láttam a következő könyvet: Breaking Dawn – Hajnalhasadás. Még gondoltam is, vajon szóvicc-e az eredeti cím, és hogy sosem fogom megtudni, hacsak valaki el nem meséli nekem, mert vámpírosat nem szeretek olvasni. Szegény srác eddig már két kommentet kapott, mindkettőben azt írják, hogy lövésük nincs, miről beszél. Én külső szemlélő maradok, mert 5 éve nulla személyes kapcsolatunk van egymással, meg aztán ha beírom, hogy mire gondol, akkor az okoskodás. Majd megírja ő, hogy érti. De azért kicsit...

A doktoriról azért nem meséltem semmit, mert nem tudom mire vélni a felvételin tapasztaltakat. Nem kérdeztek semmit, és egy ember max. 3 percet töltött bent, de volt, aki talán egy egészet sem. Nem tudom, mi alapján döntenek majd, és nem akarom enni magam rajta, ezért félretettem a problémát, majd július végén, augusztus elején úgyis megtudom az eredményt. Akkor is, ha nem próbálom megfejteni, mi miért van. Az 1984-et még hétfőn befejeztem, pontosabban keddre virradóra. Egy darabig töprengtem rajta, hogy akkor most értem-e a végét, vagy van valami mélyebb jelentése, amiből kimaradok. Majdnem nem olvastam el az utószót, mert azt hittem, valaki más írta, de mivel student’s editionöm van, az elemzéses rész átlapozása közben rájöttem, hogy az utószó a regényhez tartozik még, ezért gyorsan elolvastam. Ezek után arra következtetek, hogy nincs annál mélyebb értelme, mint amit felfogtam belőle, és sikeresen megértettem a történet végét. Végül elolvastam az utolsó fejezethez kapcsolódó kérdés...

Az esetek többségében azt látom bizonyítottnak, hogy nagyon jól tájékozódom, hirtelen kifejlődött ez a képességem. Ritkán tévedek el. Nagyon kedves emlék, amikor Bodri két-három éve az erdő közepén röhögni akart azon, hogy a nők nem tudnak tájékozódni, ezért az orrom alá tartotta a térképet, és kárörvendő vigyorral az arcán megkérdezte, hol vagyunk most, én meg megmutattam. Az az arckifejezés, amikor koppant… Priceless. (Itt jegyzem meg, hogy simán zavarba tudott volna hozni, ha ügyesebb, és nem egy durván éles kanyar után öt perccel teszi fel a kérdést, hanem még előtte. Akkor tippelni kellett volna.) Szóval gondoltam, ügyes vagyok már tájékozódásból, ezért megkockáztatom, hogy a suliból fénymásolás után nem a Kossuth Lajos utcán megyek a Ferenciekre, hanem a mellékutcákon át, hogy lássak sok szép épületet, és csend legyen. Kb. fél órát sétáltam öt perc helyett. A Károlyi Mihály utcán balra fordultam, aztán lefordultam róla, és a Szabadság hídnál kötöttem ki. Ekkor visszafelé indult...

Eljutottunk a moziba, és megnéztük. Nekem nagyon tetszett. Tominak kevésbé, mert nagyon mese, szerintem meg ez az egyik legjobb dolog benne. A keretes szerkezet is bejött, de nem is tudnék olyat mondani, ami nem tetszett benne. Na jó, a kígyók, nem bírom a kígyókat :P Ajánlom mindenki figyelmébe, aki még nem látta.

Egy anyuka babakocsival. Nem idősebb 25 évesnél, teli szájjal nevet, és fölül egyetlen foga sincs. Két másodpercre láttam, ez alapján nem a fogmosással áll hadilábon, hanem kiverték, esetleg kitördelték a fogait. Emberek farmerben és hosszúujjú felsőben. Hol fognak ők átöltözni, amikor már nem reggel 8 óra lesz, hanem mondjuk délelőtt 11? Hogy fogják túlélni az első kánikulai napot? Egy nő két lánnyal a villamoson. A két lány, Kinga és Szilvi, 20 év körül jár, és mindketten szellemi fogyatékosok. A nő idegesítően magas hangon gügyög nekik, úgy beszél velük, mint más a kétéves gyerekével. Vajon érzik-e ezt a lányok? Vajon zavarja-e őket? Mindenesetre sajánlom őket. Azért is, mert látszik, hogy a nő a kirakatnak gügyög így, a többi utasnak. Még körül is néz néha, mit szólnak az emberek, milyen kedves a lányokkal.