LizaGazdija

Szokták mondani, hogy alkalmat előre ünnepelni balszerencse, ez többször eszembe jutott a héten. Meg persze az is, hogy még soha semmi baj nem származott ebből, pedig párszor már előfordult, hogy pl. hétfőre vagy keddre eső szülinapot előző vasárnap ünnepeltünk. Ma is előre ünnepeltünk, csak most nem a családdal. Andiék átjöttek, és megünnepeltük az ő névnapjukat meg az én szülinapomat. Tettük ezt beszélgetéssel, házi készítésű pizzával, valamint ajándékozással. Kaptam J. Anditól egy nagyon szép csokicsomagot, valamint egy jó kis logikai játékot. Utóbbinak az a lényege, hogy szedd szét, majd rakd össze. Szétszedtem, majd nem tudtam összerakni. Túlzottan nem lepett meg, mert az ilyen játékokhoz még mindig nem vagyok elég ügyes, de gondoltam, sok türelemmel csak sikerül. Talán negyed órát próbálgattam a dolgot, amikor Tomi azt mondta, ő összerakja. Odaadtam neki a hat darabot, hat kis hajót, és fél perc múlva már vissza is adta az összerakott formát. Na ez a különbség aközött, ha valakin...

Ma egész nap azt hittem, hogy péntek van, így az előbb meg is döbbentem, miért a Fábry-féle Milliomos kezdődik az RTL-en, miért nem a Helyszínelők. Közben azt is tudtam egész nap, hogy 15. van, és hogy nincs szülinapom. (Tegyük hozzá, egész héten fogalmam nem volt, éppen milyen nap van, sőt ez az egész furcsa időgépes dolog múlt pénteken elkezdődött, amikor egész nap azt hittem, hétfő van. Lehet, hogy ki kéne már aludni magam.) Gyanús egyébként, hogy ez valami globális dolog lehet, mert ma többen is boldog szülinapot kívántak, mert azt hitték, hogy 16. van. Nagyi mondta is, hogy ő egész héten azt hitte, csütörtökre esik. Milyen fura, hogy ők is hasonlóan jártak, mint én. Talán csak az időjárás okozza.

Micsoda öröm, hogy tavasz van, olyan szépen szakad az eső már vagy egy hete. Az esernyőm eltűnt, ismeretlen helyre távozott, pedig olyan szívesen hordanám magammal. Tudom, vegyek újat. De nem veszek, mert már van egy, és tuti, hogy azonnal előkerülne, amint hazahozom az új ernyőt. Ugyan nem olyan nagy katasztrófa, ha két esernyője van az embernek, én mégsem szeretnék kettőt. Elég lenne az az egy, csak kerülne már elő. Azért sem veszek újat, mert azzal biztatom magam, hogy szerencsére nem vagyok cukorból, így aztán egy kis megázás a metróig meg a metrótól nem olyan nagy ügy. Ma mondjuk Kelenföldre mentem, és jó sokáig nem jött a busz a Móriczon, úgyhogy kellemesen bőrig áztam a szakadó esőben. Előkerülhetne már az az esernyő. Mivel a hétvégén egyáltalán nem olvastam az időutazót, egy sort sem, csak tegnap este fejeztem be, így viszont már csak a ma maradt egy újabb könyvre a Születésnap tervezett csütörtöki elkezdése előtt. Úgy döntöttem, nem rohanok én sehová, minek ilyen tempóban olva...