LizaGazdija

Kesereg Sally Brown az előbb már említett mesében a pumpkin patch (vagy tökföld) közepén gyaníthatólag éjfél után. Kicsit így érzem magam most én is, bár az előbbi bejegyzéshez képest határozottan sokat javult a hangulatom attól, hogy írtam egy kicsit a szakdogámat. A kutatásom elemzését kezdtem el, és élveztem. Ez azt is jelenti, hogy van már motivációm túlélni az első három fejezetet (pontosabban a másodikat és a harmadikat, az első már megvan), hiszen utána jön csak az igazi buli. Így talán hétfőn este lesz egy kész szakdogám, amit ugyan kell még toldozni-foldozni, de legalább megvan. Jót tenne a lelkemnek. Kedden délelőtt leadnám a konzulensnek, aztán elmennék kabátot venni, aztán tanítanék németet, aztán esetleg pihennék (erre gondolni sem merek, állati régen fordult már elő), aztán vagy még kedden, vagy csak szerdán végigmennék Dr. James javításain, amiket a szakdogámon megejtett, közvetlenül utána írnék jegyzeteket a cikkekből a tanári dogához, aztán a kérdőívek kiértékeléséhez,

Hát megnéztük. Hát nem volt jó. Igazából rosszabb lett a kedvem, mint előtte volt. Most már akár sírni is lenne kedvem, csak inkább írok egy-két oldalt a szakdogához, hogy ne legyen azért nagyon durva lelkiismeret-furdalásom, amiért ma nem ezzel foglalkoztam. Érdekes, hogy már négy és fél éve együtt vagyunk, és még mindig nem szoktam meg, hogy amihez neki nincs kedve, ahhoz nagyon nincs. Így aztán Charlie Brown és kis csapata sem kötötte le, a 25 percből mintegy 15-öt biztosan végigaludt. Nekem ez nem esik jól, mert van az a dilim, hogy ha valamit együtt csinálunk, akkor ne aludjon el, mert akkor azzal egyedül hagy. Mindenesetre végignéztem a mesét, bár így már nekem sem volt akkora kedvem hozzá. Akinek eddig mutattam, annak tetszett. Fura. Erről most eszembe jutott a tavalyi advent, amitől még rosszabb kedvem lett. Az sem egy jó emlék.   Mindenesetre itt látható Linus, amint várja a Nagy Tököt. Szerintem nagyon-nagyon aranyos, ahogyan az egész mese is, dehát ízlések és pofonok.     To