Reggelre rájöttem, miért tartott olyan iszonyú sokáig a tegnapi takarítás. Csak annyival maradtam el egy karácsonyi nagytakarítástól, hogy nem mostam le az ajtókat és az ablakokat. Ez van, ha van időm, és még bele is lendülök. Fél 11-kor keltem, amikor Tomi elköszönt, hogy akkor most ők Lizával elmennek húsért. Akkor gyorsan összekaptam magam, és hárman mentünk. Ha már így elkísértem őket, kaptam normális szőlőzsírt, így van esélyem rá, hogy végre meggyógyul a szám. Fél 1 körül értünk haza, akkor Tomi nekiállt a gulyáslevesnek, míg én a tegnap óta tartó lendülettel átpakoltam a teljes konyhaszekrényt is. Vettünk ugyanis helyes üvegtárolókat, amikbe áttöltögettem a lisztet, búzadarát, satöbbit, hátha úgy majd békén hagyja az élelmiszermoly, akit egyébként vagy egy hónapja nem láttunk már, de jobb az óvatosság. Készült aztán palacsinta is, de a tervezett 2 óra helyett az egésszel 4-re végeztünk, így mindjárt nem is érhettünk oda anyuékhoz 3-ra az ebéddel. Anyuék ugyanis betegen fekszenek