LizaGazdija

Mostanában több olyat is főztem-sütöttem, amit nem szoktam, de rá kellene szokni, mert elég jól sikerültek. (Tomi szerint is.) - Juhtúrós sztrapacska: ezt egyszer már próbáltam, finom is lett, de aztán szomorúan állapítottam meg Donovalyban egy hótalpas túra után, hogy a kanyarban sem vagyok a szlovák eredetihez képest. De most annyira nagyon ízlett, de annyira! Sokkal jobb lett, mint a múltkor. Gluténmentes lisztből készült, szerintem nem lehetett érezni rajta. Tomival amúgy van egy megállapodásunk, miszerint én mindig igyekszem gluténmentes lisztből és nyírfacukorral főzni-sütni, de ha bármikor úgy érzi, hogy adott dolog hagyományosan finomabb lett volna, akkor szól, és legközelebb úgy csinálom. Eddig még nem mondta semmire, hogy nem ízlik neki, a sztrapacskát például javasolta rendszeresebb elkészítésre. Mondtam is, hogy annyi van csak, legközelebb meg kellene osztanunk a vele járó szívást. Ilyenből kettő van: a krumplireszelés meg a galuskaszaggatás. A kezem letört, mire mindkett...

Amikor már épp elaludt a gyereked, aki annyira alkalmazkodó, hogy a porszívóját minden bútorhoz izomból odaverve porszívózó felső szomszédra már a füle botját sem mozgatja, akkor a gyerekszoba falának túloldalát kalapáccsal kezdi verni egy újabb csodálatos szomszéd. A gyerek persze felriad, sírva fakad, kb. fél óra, mire megnyugszik és visszaalszik. Ekkor felállsz vele, beteszed a kiságyába, és még el sem fordultál teljesen, amikor a csodálatos szomszéd megint nekiáll a falnak a kalapáccsal, amire a gyerek megint zokogva riad fel. Úgy elfutott a pulykaméreg, hajjaj. Nem tudom megérteni, ezek az emberek miért nem érzik, hogy kalapálni és porszívózni nem este fél 10-kor meg 10-kor kell.