Doktori és kavarás
Andi néni nagyon rendes volt, és beprotezsált a fordítók vezetőjéhez, mert azt szerettük volna mindketten, ha már a fordítóknál lettem volna másodéves. A terv nagyon jónak tűnt, és még a vezető is azt mondta, minden oké, átvesz másodévre, csak kicsit kemény lesz a következő két félév, amikor bepótlom az idén kihagyott tanegységeket. Az egész onnan jött egyébként, hogy én eleve a fordítóknál szerettem volna doktorálni, de pont abban az egy évben, mikor én felvételiztem, nem indult a programon új évfolyam, így kényszermegoldásként Andi néni megtalálta nekem az irodalmárokat, mivel náluk is lehet műfordítással foglalkozni. Nem is lenne semmi baj, ha nem kéne filozófiát meg irodalomelméletet olvasni nagy mennyiségben, de kell, és az nekem nagyon nehéz. Valamiért nehezebben bírom az irodalmár belemagyarázásokat, mint a nyelvészeket (mínusz kognitív nyelvészet, ugye). Na, szóval mondta a fordítók vezetője, hogy minden nagyon jó lesz, de azért hívjuk fel a felvételi osztályt (vagy mit), hogy ...