LizaGazdija

Andi néni nagyon rendes volt, és beprotezsált a fordítók vezetőjéhez, mert azt szerettük volna mindketten, ha már a fordítóknál lettem volna másodéves. A terv nagyon jónak tűnt, és még a vezető is azt mondta, minden oké, átvesz másodévre, csak kicsit kemény lesz a következő két félév, amikor bepótlom az idén kihagyott tanegységeket. Az egész onnan jött egyébként, hogy én eleve a fordítóknál szerettem volna doktorálni, de pont abban az egy évben, mikor én felvételiztem, nem indult a programon új évfolyam, így kényszermegoldásként Andi néni megtalálta nekem az irodalmárokat, mivel náluk is lehet műfordítással foglalkozni. Nem is lenne semmi baj, ha nem kéne filozófiát meg irodalomelméletet olvasni nagy mennyiségben, de kell, és az nekem nagyon nehéz. Valamiért nehezebben bírom az irodalmár belemagyarázásokat, mint a nyelvészeket (mínusz kognitív nyelvészet, ugye). Na, szóval mondta a fordítók vezetője, hogy minden nagyon jó lesz, de azért hívjuk fel a felvételi osztályt (vagy mit), hogy

Tényleg időszerű már ez, mert mire ma hazaértem Andi nénitől (az egyetemről), a kutya lábán vékony patakban csordogált a vér meg a genny (elnézést kérek mindenkitől). Ugyan lemostam meg bekentem Betadine-nal, és az jót is tett, de azért legyünk már túl ezen. Főként azért, mert fáj ez a kutyámnak, ami meg engem frusztrál. Egyébként az meg milyen dolog, hogy a téli műtét karácsony előtt két héttel volt, ez a mostani meg egy nappal a szülinapom előtt lesz. Meg is mondtam Lizának, hogy most aztán végképp nem halhat bele, mert azt nem teheti meg velem, hogy a szülinapom előtti napon hagy itt. Vigyorgott is Tomi, hogy a születésszabályozás mintájára szépen bevezettem a halálszabályozást. De most tényleg, ha önző vagyok, akkor is így gondolom. Anyunak is egész gyerekkoromban meg akartam mondani, hogy ha egyszer majd meghal, akkor ne karácsonykor, ne a szülinapja környékén, ne az én szülinapom környékén, és ne is apu szülinapjának környékén tegye, csak nem mertem, hátha hülyén hangzik. (Azóta

Idén 29. alkalommal tekinthető meg. Engem először a rajztanárunk vitt el (osztállyal együtt, nyilván) erre a programra, és a Parlamentnél volt akkor még, de most már évek óta a Nemzeti Múzeumban rendezik meg. 2007-ben voltam utoljára a kiállításon, amikor is enyhe dührohamot kaptam, hogy az egész 2006-os évben tényleg semmi más nem történt, csak az október 23-i balhé, legalábbis semmi másról nem voltak képek, ráadásul három sornyi képaláírásokban volt legalább három súlyos helyesírási hiba, ami szerintem borzasztó igénytelenség egy ilyen eseményen. Idén Livi vetette fel, hogy esetleg elmehetnénk, és akkor mondtam, hogy jó, menjünk, mert gondoltam, nem haragudhatok életem végéig egy kiállításra, és lehet, hogy azóta helyesen írni is megtanultak a szervezők. És tényleg megtanultak. Idén a fő témák az árvíz, az iszapömlés meg a választások lettek, és voltak tök jó képek. Kedvencem nem lett, de azért választottam hármat, ami a többinél talán jobban megfogott. Remélem, nem lesz baj belőle,

Nézem a Titanic filmfesztivál filmjeit, mármint a címeket, és akkor ezt látom: "A Gonosz papaja". Még gondoltam is, hogy egyrészt az nem j, másrészt ez biztos valami vígjáték, és lehet, hogy a gonosz telefontól lopták az ihletet, vagy fordítva. De nem. A film címe az, hogy "A Gonosz papja".

Tomi és Liza értem jöttek a reggeli órám helyszínére 9-re, hogy fél 10-re odaérjünk az orvoshoz, és kezdődhessen a műtét. 9:18-kor a Hungárián haladtunk, és úgy tűnt, lassacskán belefutunk egy dugóba, úgyhogy Tomi megkért, hívjam fel a rendelőt, hogy kb. 5 percet késünk. Fel is hívtam őket. Az asszisztens adta is az orvost, beszéljem meg vele. Mondom, fél 10-re vagyunk beírva, mi a nyűgünk, meg hogy nagyon sietünk. Mire az orvos: - De kedves Luca, 9-re kellett volna jönni. Mire én: - De áttettük az időpontot. Mire az orvos: - Nagyon örülök, nekem nem szólt erről senki. De nekem negyed 11-kor el kell mennem, addig meg nem végeznénk, beszéljenek meg egy új időpontot az asszisztenssel! Úgyhogy újabb próbálkozás holnap reggel 9-kor. Remélem, most már meglesz a műtét, mert a kutyának fáj a lába, és ronda is. Az időpontos kavarás egyébként úgy volt, hogy Tomi felhívta őket kedden kb. 6-kor, megbeszélték ma reggel 9-re a műtétet, Tomi közvetlenül ezután felhívott engem, hogy ez van, mire mond