Az ötödik évforduló
nagyon érdekesen sikerült. Kezdődött azzal, hogy Tomi ma dolgozott, így eleve külön "ünnepeltünk". Én megbeszéltem Blankával, hogy találkozunk 1-kor a Móriczon, elmegyünk Tomiékhoz pizzázni, majd átjövünk, és itt beszélgetünk. Már éppen kezembe vettem a telefonomat 12:26-kor, hogy beteszem a táskámba, majd elindulok, amikor is csörgött a telefon. Nagyi volt az: kinyitotta a konyhában a csapot, és most nem lehet elzárni, ömlik a víz. Mondtam, hívok egy szerelőt. Mondta, jó, de a legjobb az lenne, ha át is mennék. Mondtam, most nem tudok, épp indultam el itthonról, de hívom a szerelőt, és aztán délután, kora este átmegyek. Mondta, jó, de inkább most, amikor a szerelő is. Mintegy negyed óra alatt szereztem szerelőt, aki mondta, hogy minden okés, egy órán belül a címen van a kollégája. Ekkor felhívtam Blankát, és bár eléggé égett a pofám, megkérdeztem, mi lenne, ha nem pizzázni mennénk, hanem Nagyihoz, és várnánk vele a szerelőt, na meg megpróbálnám elzárni a főcsapot, hátha nem
