LizaGazdija

Olvastam, hogy otthon egy faluban meg kell ismételni a vasárnapi szavazást, mert a szavazatszámláló bizottság úgy döntött, senkitől nem kér személyazonosító okmányt, hiszen mindenki ismer mindenkit. Azon túl, hogy ez végtelenül vicces (amíg bele nem gondolok, mennyire nem olcsó mulatság ez), nem igazán értem, mennyivel nagyobb munka elkérni a személyit, mint nem elkérni. Az emberek furák.

Bár már többször bebizonyosodott, hogy tökre értelmetlen a Badoon ismerkedni emberekkel, vagy nem tanulok semmiből, vagy sikeresen internalizáltam azt, amit egy bölcs ember mondott, miszerint addig is történik valami, addig sem érzem magam teljesen egyedül. Így történt, hogy pár nap beszélgetés után ma délelőtt találkoztam egy spanyol sráccal, aki öt hétre jött, hogy anyagot gyűjtsön az egyik itteni nyelviskoláról írandó cikkéhez. Okos, értelmes, egész jól is néz ki, 33 éves, szóval nem indult rosszul a dolog. Jó, az elég nagy mínusz, hogy nem itt él, de ugye nem megyünk úgy neki egy találkozónak, hogy most aztán ő lesz a párunk, mert az ijesztő is meg hülyeség is. Két óra alatt szépen végigsétáltuk a környéket Spinola Baytől a kompig, majd Balluta Bayig, ami jó 7-8 km. Közben rengeteg mindenről beszélgettünk. Elmesélte, pontosan miből áll a munkája, kiderült, hogy általában két hónapot otthon tölt Spanyolországban, két hónapot utazik. Eredetileg programozó, de megunta, ezért megtanu