Nyomor
Olyan nyomott vagyok már megint... Ilyeneken izélek, hogy nem lesz Bécs, nem lesz Prater, nem lesz Seegrotte, nem volt X-Men (pedig tuti, hogy utálnám, már így ránézésre is marhaság), nem lesz A holnap határa (Tom Cruise van benne, nem hiszem, hogy élvezném), és egyedül leszek folyton, és nem is fogunk már szóba állni többet egymással, pedig. És az sem segít, amikor felidézem, hogy miket mondott kedden (meg korábban), amik bántóak voltak, és valószínűleg bántásnak is voltak szánva, és mondogatom magamnak, hogy úgysem lehetne semmi, hiába hiszem, hogy összeillenénk, mert nem ugyanott tartunk: én készen állok arra, hogy valakinek a társa legyek, ő meg nem, és ezt ráadásul mindketten tudjuk, és ezen egyhamar nem lehet változtatni. Az a megoldás, hogy minél előbb átteszem a székhelyemet a gyönyörű és napos Máltára, jól feltöltődöm D-vitaminnal, és ez meg az új élmények elterelik a gondolataimat a hülyeségekről. Arra is gyanakszom, hogy addig nem lesz párom, amíg nem megyek el. Egyszerű...
