Sofőrök
Olyan idiótáknak van jogosítványuk, hogy döbbenetes. Hainburgba tartottunk az autópályán a középső sávban, normál sebességgel, amikor egyszer csak nagy dudálás jött mögülünk, és ha Tomi nem rántja jobbra a kormányt, le is tarolt volna a mögöttünk haladó, aki Tomi szerint kb. 140-150-nel téphetett. Az volt a rohadt nagy szerencsénk, hogy amelyik sávba berántotta Tomi a kocsit, ott a következő autó még egy kicsit messzebb volt, és tudott fékezni, így nem jött belénk, mielőtt visszatértünk az eredeti sávunkba. Utána mondjuk végig a szélsőben mentünk, mert inkább ragadjunk be egy kamion mögé, mint megöljön minket a következő állat. Sokkolt az élmény meg a gondolat, milyen kevésen múlik az ember élete. Meg hogy ott ül a kocsiban egy hároméves meg mellette egy 8. hónapban járó nő, és akkor ilyenek történnek. Egyik hajnalban erre a gondolatra riadtam fel, és nem bírtam visszaaludni sem, a víz levert. Tegnap meg a boltból battyogtunk hazafelé Flórával, amikor az egyik kereszteződésnél elgurult