LizaGazdija

A történetet elég régen ismerem már, szerintem valamikor gyerekkoromban színházban is láttam, de csak most került sor arra, hogy elolvassam. Gondoltam, ha már németül íródott, én meg elvileg még tudok valamennyit németül, akkor úgy kéne olvasni. Megkerestem a lehető legolcsóbb lehetőséget, így a Hamburger Lesehefte kiadása nyert, amit 400 Ft-ért vettem meg, és el nem tudom képzelni, miért kapott szerencsétlen magenta színű borítót - elég csúnyácska vele. Sajnálom, hogy illusztrációk nincsenek benne, majd egyszer egy könyvesboltban végiglapozok egy olyan (magyar) kiadást, amiben vannak.   Az eleje kicsit döcögősen ment, mert vagy egy éve egyáltalán nem foglalkoztam a nyelvvel, de pár oldal után belelendültem, és örömmel láttam, hogy majdnem olyan gyorsan haladok vele, mint az angol nyelvűekkel szoktam, ráadásul nem múlt el a szókincsem, ezért szerencsére minden szót értek. Anyu szokta mondani, hogy nem szereti a német meséket, mert azok kegyetlenek. Bizony ebben a karácsonyi ...