Szokások
Szeretem Bécset, többek között azért, mert befogadó, és nagyon sokféle ember elfér itt a maga szokásaival. Tegnap a rundumadum elnevezésű körtúra egyik 5 km-es szakaszát csináltuk meg Violával, azt, amelyik a központi temetőbe is bevisz. A temető eleinte nyomasztott, főleg a sírokra ragasztott, megváltásra figyelmeztető matricák és a felszámolt sírok után maradt foghíjak. Ettől még erősebbé vált bennem az érzés, hogy én nem akarok majd sírban nyugodni, hamvasztást és szórást szeretnék. De nem is erről akartam mesélni. Ahogy sétáltunk, egyszer csak óriási tömegbe botlottunk*, akik négy-öt kempingasztal körül tömörültek. Először azt hittem, valami vásár van a temető közepén, nem is értettem. Aztán rájöttem: délszláv, szerintem szerb családok emlékeztek meg a halottaikról piknik, nagy eszem-iszom keretében. Később még több ilyet láttunk, volt, ahol egy egész sült malac várta a családot, volt, ahol egy-két szendviccsel ült le a sírra vagy mellé a család. Nagyon szokatlan, nagyon megható, n...