LizaGazdija

Nektek valamiért sosem mesélek érdekes eseteket az irodából. Nem tudom, ez miért van, de most változtatunk ezen. Ügyfél: "Még mindig nem utalták vissza a pénzemet. Utalják vissza!" Ezt egy olyan e-mailre válaszul, amiben elmondtuk neki szeptember 30-án (!), hogy nem mondta le az automatikus előfizetés-meghosszabbítást, ezért az előfizetése meghosszabbodott, és nem fogjuk visszaadni a pénzt, mert több helyen is szerepeltek az előfizetése feltételei, pl. a vásárlás után kapott e-mailben, tehát sajnáljuk. Ez az e-mail ott volt az ő válasza alatt közvetlenül, nem törölte ki, amikor megnyomta a válasz gombot. Én: "Szívesen bemásolom önnek szeptember 30-i levelünket, amelyre ma válaszolt." Ügyfél: "Azt a levelet már olvastam. Nézzék meg még egyszer az esetemet!" Fú, de ideges lettem... Mit nézegessek az esetén? Hátha azóta visszamenőlegesen megváltozott az ÁSZF? Vagy ha elégszer ír, meggondoljuk magunkat?

Amikor Vallettában a főutcán hangszórókból karácsonyi zene szól, majdnem elsírom magam. Amikor nézem a karácsonyi díszbe borult Máltát, majdnem elsírom magam. Amikor Budapest térképén keresgélem, hol van az a bolt, ahonnan majd ajándékot akarok beszerezni, majdnem elsírom magam. Azért, mert nem vagyok otthon. Meg mert ő sincs otthon, és nem is lesz. De én karácsonyra hazaérek. Sőt. Két hét múlva már otthon alszom. Ha láttátok a Koccanás című Spiró-darabot, ott titulálja a férfi sofőr a nőit Lyenőnek. Ennek feloldása: hülye nő. Na, az vagyok én.