Mint a mesében
Előzmény 1.: Már a kórházban nagyon szerettem, hogy annyit mosolyog Flóra, és valamiért egyszer az a becenév jött a számra, hogy Mosoly Manci, aztán itthon a Mosoly lekopott előle, ezért Flóra néha Manci. Előzmény 2.: Tomi is átvette (remélem, nem marad rajta szegény gyereken), sőt továbbgondolta, és mostanában sokszor kapok olyan SMS-t tőle, amikor dolgozik, hogy "Hogy vannak a Mancik?" Eléggé agyamra megy már ez a konstans 35 fok, borzasztóan szenvedek tőle, gondolom, nem vagyok vele egyedül. Mindenesetre ilyenkor semmihez semmi türelmem, ezért azt lehet látni-hallani, hogy jövök-megyek a lakásban, és morgok, mint a bolhás kutya. Ezen Tomi tök jól szórakozik (gondolom, leginkább azért, mert ellene sosem irányul), és tegnap el is értük azt a pontot, ahonnan feljebb már nincs - kijött hozzám a konyhába, amikor épp morogtam, hogy mindenhol molyok vannak, mennyire elegem van már ebből, és a következőt mondta: – Ez olyan, mint egy mese. Mosoly Manci és Morgó Manci kalandjai.