LizaGazdija

Meg Rozi története. Szóval az volt, hogy délelőtt nagy lelkesen takarítottam a könyvespolcot, amikor is egyszer csak láttam, hogy Rozi a kalitka alján ül kissé elhagyva magát, félig csukott szemmel. Azonnal odarohantam, beszéltem hozzá, megkocogtattam a rácsot, de semmi reakciót nem tudtam kiváltani belőle. Nagyon durván bágyadt volt. Mondtam neki, nem dobhatja fel a talpát éppen karácsonykor, és különben is, egy rozella papagáj 18 évig él, megnéztem a neten, ő meg még csak 10 éves. Felhívtam Tomit, hogy ő mit tenne ebben a helyzetben. Mondta, reszeljek répát, és csipesszel próbáljam belediktálni a madárba, hátha úgy hajlandó valamit enni, és adjak neki friss vizet ahelyett, ami az itatójában van, hátha az is számít.Úgyhogy így jártam el. Ezen a képen az látszik, amint Rozit győzködöm, hogy egyen már répát, a kutya meg rátelepszik a lábamra, és érdeklődéssel figyeli a fejleményeket. (Illetve itt éppen a fűtőtestet, mert pont ekkor pattant, és Marci meglepődött.) A répa meg a

Pénteken jöttek Andiék, és karácsonyoztunk meg beszélgettünk egyet. Amióta nem járunk egyetemre, nagyon ritkán találkozunk, ami nem jó így, de máshogy nem nagyon tud lenni, sajnos. Most kb. három órát voltak itt, ennyi idő alatt azért egészen sok mindent meg tudtunk beszélni, de sajnáltam, hogy csak ennyit beszélgettünk. Ezzel vártam a két Andit Ezeket a könyveket kaptam tőlük: Saját készítésű pralinék és bonbonok, Purple Hibiscus, Blackberry Wine (a két utóbbi kívánságlistán is volt) A sálat J. Anditól kaptam, háromszor kell a nyakam köré tekerni, és akkor jól melegít, meg csinos is, anyunak nagyon tetszett, amikor látta rajtam a baletton. A hajcsatot még nem vetettem be élesben, de lehet, hogy holnap sor kerül rá, mindenesetre kipróbálásból tudom, hogy jó méret. A nyakláncot K. Andi csinálta nekem, és az a kép ott benne Brozova egyik képe, mert nagyon szeretem a nő munkásságát. Úgyhogy nagyszerű karácsonyunk volt az Andikkal is :)