Kusza
napom van. Leadtam a képesítő vizsgára a jelentkezést a csekk fénymásolatával együtt, aztán hazafelé a buszról megláttam a bookline-t, és rájöttem, hogy vár ott engem egy könyv. Gondoltam, majd holnap bemegyek érte. Hazaértem, megebédeltem, a kutya is megebédelt, aztán éppen üldögéltem itt, és örültem, hogy már ezen a PPK-s izén is túlestem, amikor is rájöttem, hogy a PPK aulájában a fénymásológépben hagytam a csekket, mármint a bizonylatot. Ekkor kb. negyed órát gondolkoztam rajta, hogyan lehetne megoldani ezt a helyzetet anélkül, hogy vissza kéne mennem, felhívtam Tomit is, hogy mondja meg, a véletlenségből nálam lévő fénymásolat mire jó, mire mondta, hogy semmire. Mindjárt gondoltam. Végül összeszedtem magam, visszazötykölődtem egy régi villamoson, és szerencsémre a ruhatáros bácsinál volt a bizonylat. Vele még tíz percet beszélgettünk arról, hogy miket el nem hagynak az emberek, valamint hogy milyen szörnyű a világ. Főként ő beszélt. Szimpatikus bácsi volt. Hazafelé bementem a book...