LizaGazdija

Mama ma lenne 80 éves. Annyira el tudtam képzelni őt 80, 90, 100 évesen, és annyira döbbenetes volt, hogy 76 és fél évesen elment. Ibolya néni ma 7 éve halt meg. Nagyon furcsa, hogy már ennyi ideje nincs velünk. Róla is ezer emléket őrzök egészen kicsi koromtól kezdve. Róla sem hittem volna, hogy ilyen korán elmegy. Csak 51 éves volt.

Nyitás Tegnap este kaptam SMS-t, hogy nem az a lány jön reggel a bolthoz odaadni a kulcsomat, akinek elvittem tegnap munka után, hanem a nagyfőnök. Oké. Kérdeztem, elég-e, ha 3/4 11-re odamegyek, mondták, igen. Oda is mentem, igaz, csak 47-re értem oda, de mindegy is, főnök sehol. 53-kor írtam neki egy üzenetet, hogy én ott vagyok. Válasz 54-kor: "Azonnal ott vagyok." Na, hát negyed 12-re meg is érkezett. A nyitás 11-kor van. Úgy adta oda a kulcsot, hogy se egy helló, se egy pápá, se egy semmi. Odajött, kezembe nyomta, majd elhúzott. 50 óta állt ott velem egy kedves vevő, már tisztára kivolt, hogy miért nem nyit ki ma a bolt, és amúgy igaza is van - ha 11 áll az ajtón, akkor 11-kor nyisson ki az üzlet. Negyed 12-kor aztán bementem, jött utánam, első kérdés: "Nem működnek az italautomaták?" Mondtam, de, csak fel kell kapcsolni az áramot, és hát most jöttem meg. Következő kérdés: "És nem lehet használni a fogadós automatákat?" De, majd lehet, amint betöltöt...

Ez nem most hangzott el, de most jutott eszembe. Csak annyi a plusz infó, hogy egy kisgyerek zokogta a következőt egy kisebb huzakodás alkalmával egy másik gyereknek: "Szar ez az élet." Édes szíve. If you knew the half of it.