LizaGazdija

Páskándi Géza alkotta meg eddigi kedvenc könyvcímemet: A Nagy Légyölő meg Szuszóka és Miló. Szép, dallamos szósor, mindig is tetszett, és sosem bírom megjegyezni, ezért csak "A Nagy Légyölő"-ként emlegetem. Elég kicsi voltam, amikor a kezembe került, mondjuk első osztály vége felé járhattam. Pont annyira nem olyan kicsi gyereknek való, mint A dzsungel könyve. Azóta sem olvastam el, de tervezem. A fülszöveg alapján most már abszolút nyerő lenne :) Ui.: Azért fordulhatott elő, hogy két kudarcélményem is volt olvasói karrierem kezdetén, mert nem hittem az anyukámnak. Ez már önmagában furcsa, mert mindig mindent elhittem és elhiszek neki, és még soha nem csapott be, valamint általában igaza van. Minden évben elmondta nekem, melyik könyveket érdemes kézbe venni, melyikekhez vagyok már elég nagy. Ebben a legelső évben még azt gondoltam, majd én tudom, mi való nekem (7 évesen, ugye, kackac), amiben nagy szerepe volt annak a ténynek, hogy az első osztályban kb. egy tonna oklevele...