LizaGazdija

- ne szomorkodjak, mert az kiül az arcomra, és akkor nem veszem észre a lehetőségeket. - ne keressek párt, majd megtalál az, akire vágyom. Ő így csinálja, ő már nem feszül semmin. Próbáltam mondani, hogy én sem keresek folyamatosan, de nem hallotta meg. Próbáltam arra utalni, hogy neki azért egy picit könnyebb a helyzete, mert bár egyedül lenni mindig szar, de azért neki van már két felnőtt gyereke, míg nekem még tökre nincs egy szál sem. - meditáljak, képzeljem el az ideális pasit, és akkor majd megjön. (Ez szerintem kicsit ellentmond annak, hogy ne keressek pasit, de már nincs kedvem ezen fennakadni.) Én értem, hogy jót akar, de ez így kicsit idegesítő. Viszont legalább minden ajándékot beszereztem ma, kész, részemről befejeztem idénre a rohangálást. Ja, nem, mert nincs fenyőtalpam sem, viszont nem jutottam ki az Oázisba, és nem is fogok, így aztán nem lesz cserepes fenyőm, pedig az a tuti. Gondoltam rá, hogy hagyom a francba az egészet, nem kell fa, de aztán mégis kell, mert s

1. Voltam korizni, és bár tök hamar belejöttem, és tök ügyesen megcsináltam 15 kört, a 9. kör végén valamilyen ismeretlen okból kifolyólag (nem botlottam meg semmiben, nem láttam a kori alatt semmi nem jégszerűt, stb.) akkorát estem, mint az ólajtó, és jó alaposan odacsaptam a jobb térdemet, ami most nagyon-nagyon fáj. 2. Az esemény kudarcba fulladt, és most azt gyanítom, hogy _tényleg_ egyedül fogok megöregedni. Az élet kva nehéz. És már nagyon unom ezt, de tényleg nagyon-nagyon. És nem is értem, miért kapom. Amúgy meg mindjárt karácsony, akkor majd biztos jó lesz.