LizaGazdija

Életemben először utazta át értem egy pasi Európát. Életemben először utaztam át egy pasiért Európát. Életemben először költöztem haza külföldről. Láttam Skóciát. Ha nem is az egészet, de azért sokat belőle. Voltam Invernessben, Elginben, hajóztam a Loch Nessen, szinte minden látnivalót megnéztem Edinburgh-ban, kirándultam igazi skót erdőben, voltam (részben) földalatti szellemtúrán. Még kell majd menni, mert pl. az Isle of Skye kimaradt, és ez tarthatatlan. Londonban ünnepeltem a 27. szülinapomat, ami életem legdrágább szülinapja volt, konkrétan kis híján a gatyám ráment. Most már majd mindig észben fogom tartani, hogy ha valaki meghív valahová, de mindent én fizetek, akkor az csak duma, nem meghívás. Ahogyan a menő csokiról mentett masni nem húsvéti ajándék, és az ingyenesen látogatható British Museum meglátogatása, amikor mellesleg pontosan tudható, hogy nem egészen két éve az összes kiállítást láttam, nem születésnapi ajándék. Azért persze a British Museum mindig jó...

Vasárnap reggel mentem, kedd reggel jöttem, és közte jó alaposan megnéztem a várost. Megmutatták nekem. Még sosem voltam, és nagyon tetszett, annak ellenére is, hogy többnyire óriási köd volt. Voltunk a dzsámiban, a székesegyházban, és felmásztunk a tévétorony tetejére is. A múzeumok és az ókeresztény sírkamrák most kimaradtak, majd talán legközelebb, ha lesz legközelebb. Különlegesnek érezhettem magam attól, hogy nem vagyok teljességgel életképtelen. (Sőt.) Oda és vissza is telekocsival utaztam, és egyik irányban sem szívtam meg, csak odafelé kicsit izgultam, mert voltak érdekes manőverek. Jó kis hostelben laktam, ahol egyágyas szobám volt, külön hűtőm, tévém, DVD-lejátszóm, a folyosón angol és magyar nyelvű DVD-k álltak glédában, és csak annyi rossz volt az egészben, hogy iszonyúan fáztam. Nem utolsó sorban gyönyörű fényképeket kattintottam, mert tök ügyes az új gépem. A dzsámi iszlám termében az oltár egyik oldalán a Bibliából, a másikon a Koránból olvasható eg...

Amikor pár éve egy kiállításon megláttam a vitrinben az egyik kedvenc könyvemet (Hófehérke és a hét törpe kihúzogatható papírbábokkal), öregnek éreztem magam. Milyen öregnek érezheti magát Koós János, amikor meglátja a fotót a régi Budapest csoportban, amin  egy régi, jellegzetes plakáton 1965 szilveszterének fellépőit sorolják, és Bilicsi Tivadar társaságában az ő neve is ott virít?