LizaGazdija

Vasárnap a RAM Colosseumban megnéztük a Pán Péter című zenés táncjátékot anyuval, Tomival és Blankával. Nem volt rossz, de annyira jó sem volt, mint vártam. Jó, persze nem volt titok, hogy zenés táncjáték, de én ettől még azt hittem, lesz majd valami szöveg is. De nem volt egy szó sem, csak a tánc. Ez egyébként nem baj, bár néha úgy éreztem, nagyon kellenének a szavak, hogy mindenki értse, miről van szó. A jegyen szerepelt a regény első mondata, gondolom, mottóként: "Egyszer minden gyermek felnő, egyvalakit kivéve." Ezt a mottót az első pillanatban sikerült megdönteni, mégpedig azzal, hogy Pán Pétert egy felnőtt alakította. Miután nem volt szöveg, így attól, aki nem ismeri (olyan jól) a történetet, nem lehet elvárni, hogy kitalálja a darabból, hogy a főszereplő valójában egy kisfiú. A másik, ami nagyon zavart, hogy nagyon sok új motívum került a sztoriba, ami szerintem nem véletlenül nincs ott eredetileg. Pl. nem értek egyet a Wendy-Pán Péter szerelmi szállal. A jelmezek alap

A listámon 27 ember szerepel, ebből tíz ember olyan, aki jelképeset szokott kapni, és idén is ilyesmivel készülök, bár konkrét ötletem még nincs. A maradék 17 emberből, akinek "komolyabb" ajándékot gondoltam, 4 emberé már itthon van, másik háromé meg még nincs készen, mert majd magam készítem. Úgy érzem, jól állok. (És már nagyon várom a karácsonyt.)

Ma délelőtt (10:15-kor) rendeltem némi karácsonyi ajándékot a Libritől, és az előbb (16:00-kor) jött az e-mail, hogy menjek átvenni a boltba. Ezt nevezem!

Azon gondolkodtam valamelyik nap, hogy azok az emberek, akik már most a téli kabátjukban járnak, pedig még 10-15 fok van, azok mit vesznek majd fel, amikor mínusz 10-15 fok lesz. Aztán rájöttem, hogy egyrészt semmi közöm hozzá, másrészt nyilván még egy-két pulcsit a kabát alá. Én mindenesetre örülök neki, hogy még nem fázom a farmerdzsekimben, és a kezem is csak mérsékelten ekcémásodik.

halt meg Ibolya néni.