Kutya
Hisztis kutyám van. Kedd reggel tíz percig könyörögtem neki, hogy másszon ki a kosarából, és menjünk már sétálni, de ő hátat fordított nekem, és úgy tett, mint aki nagyon mélyen alszik. Mondtam Tominak, hogy akkor indulás előtt vigye le ő, mert velem nem jön. Erre ő azt mondta, akkor a kutya estig nem pisil, mert neki nem lesz ideje levinni. Ezek után ketten kellettünk ahhoz, hogy kiszedjük a kis drágát a kosárból. A hámot alig bírtam ráadni, mert sehogy sem segített, elengedte magát, mint egy zsák, össze-vissza nyeszlett-csuklott. Ezek után nagyon jót sétáltunk, igazán. Konkrétan a póráznál fogva vonszoltam őt végig a háztömb körül, mert nem volt hajlandó emelni a lábát. Mint egy hisztis kétéves, de tényleg. Este ismét levittem, az is kalandos volt. Éppen megdumáltam vele, hogy nem ugatja meg a kis fehér kutyát, és megdicsértem, mert meg se nyikkant, amikor hirtelen torka szakadtából kezdett ugatni egy kis barna kutyára. Én mondogattam neki, hogy csendet kértem, meg ez nem jó viselked...