LizaGazdija

Annyira belejöttem ebbe a kutyasétáltatásba, hogy mióta hazavittem Marcit, minden nap elvittem este egy kis barangolásra. Ma nem kaptam őt kölcsön, mert más programja volt: Tomi kirándulni vitte. Nekem viszont olyan jólesik sétálni este, hogy kutya nélkül is elmentem. Érdekes volt, mennyire kirekesztődik az ember a kutyás társadalomból, ha egyszer kutyátlanként megy a partra: megismerik, köszönnek neki, de nincs beszélgetés, nincs semmi további kommunikáció. Vicces. Persze logikus is, de azért vicces. Mindenesetre lesétáltam azt a távot, amit szoktunk, és jól éreztem magam közben. És akkor zene. Kivételesen klippel együtt tetszik:

El sem tudjátok képzelni, mekkora könnyebbség nekem, hogy az ágyazás most már csak annyiból áll, hogy leterítem a matracot az ágytakaróval, és nem kell kihúzogatni az ágyat, bepakolni az ágyneműtartóba, majd elrendezgetni ezer párnát meg plüsst minden áldott reggel. Ez a galéria csupa előnnyel jár, míg hátrányát eddig még nem fedeztem fel :) A magam védelmében elmondanám, hogy a tavaly téli filozófiás tanegységből egyetlen használható mondatot tudtam kiszűrni, ami viszont valahogy így hangzik: "A legtöbbet a lusta ember dolgozik." Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de nem szeretném a kezembe venni a könyvet, nem jó emlék. Mindenesetre én úgy értelmezem ezt a mondatot, hogy a lusta ember küzd a lustasága ellen, ezért sokszor túlvállalja magát, azért dolgozik ő a legtöbbet. És ha ez így van, akkor van benne ráció, és hasonlót tapasztalok magamon. De most tényleg: annyira nagyon el tudom szúrni az időt értelmetlen hülyeségekre ahelyett, hogy a dolgomat csinálnám,  és ha meg