Meh
Ma volt az eddigi legrosszabb munkanapom, pedig az első kettő kivételével eddig mind szörnyű volt. Ma nem azzal dolgoztam, akivel szoktam, és azt a mennyiségű és hangnemű kioktatást, halljátok... Magamba néztem, lehet-e, hogy csak nem bírom a kritikát, de az derült ki, hogy az nem lehet, mert akivel dolgozni szoktam, szintén megfogalmaz kritikát (nyilván, hiszen én is pontosan tudom, hogy tökre sokat kellene még tanulni, ha sokáig akarnék maradni), de az sosem tűnik bántónak. Tele a bakancsom, egy ponton egész komolyan felmerült bennem, hogy akkor én most megkeresem a főnököt, és mondom neki, hogy ne haragudjon, ez nem fog menni, és legyen ez az utolsó munkanapom. Amúgy halál megalázó az egész, legjobban azt utálom, hogy olyan helyeken is bőven kell dolgozni, ahol járkálnak a vendégek, és akkor lehet kapni vég nélkül a lesajnáló pillantásokat és jópofi kedveskedéseket. Fúúúú... Arra is többször gondoltam a napokban, hogy ha Ausztria nekem ezt tudja kínálni pénzkereseti lehetőség gyanán