LizaGazdija

Ez voltam ma én. (Aki nemsokára enne, vagy most eszik, vagy nemrég evett, az ezt most szerintem inkább hagyja ki!) Sétáltunk nagy vidáman Marcival délután, ő eszegetett némi füvet, szagolgatott, aztán amikor lábhoz hívtam, akkor a lábam mellett battyogott. Aztán egyszer csak lemaradt és leült. Én elnevettem magam, kérdeztem, mi van, mit csinál, erre érkezett is a válasz: búbánatos tekintettel elkezdett öklendezni. Én már kicsit előrébb jártam, de visszarohantam, lecsaptam az esernyőmet, a táskámat a földre, letérdeltem a koszba, kérdeztem a kutyát, jól van-e, de csak öklendezett tovább, úgyhogy megállapítottam, nem, nincs jól. Ekkor már elég sokan néztek minket, mert ezt egy elég forgalmas helyen sikerült előadni - nyilván, majd valami kihalt kis utcán, mi? Szóval ekkor bontakozott ki a következő jelenet: a gazdi térdel a mocsokban, bal kezével erősen összeszorítja az öklendező kutya száját, jobb kezével zacskó után túr a táskájában, közben meg hangosan mondogatja, hogy tudja, hogy...

Jelentkeztem a Vöröskeresztnél önkéntesnek ( itt teheti meg, aki szeretné), állítólag majd hívnak vagy írnak e-mailt. Meglátjuk. Minden évben frusztrál, hogy míg mások homokzsákot pakolnak, addig én itthon ülök, ezért gondoltam, hogy idén én is csinálok valamit. Úgy néz ki a hozzászólások alapján, hogy nem mindenkivel veszik fel a kapcsolatot, de ez csak jó, mert azt mutatja, hogy nagyon sokan jelentkeznek. Mindenféle munka van, a homokzsákok pakolása csak az egyik. Van étel- meg teaosztás, irodai munka, ilyesmi. Azt hiszem, én akkor érezném magam igazán hasznosnak, ha homokzsákozni lehetne menni, de erre igen kicsi az esély, miután többen bekommentelték a felhívás alá, hogy nőket nem küldenek pakolni, mert a 15-20 kilós zsákok kicsit meghaladnák az erejüket. Kíváncsi leszek, megkeresnek-e, és ha igen, mit kell majd csinálnom. Ha nem keresnek, idén akkor is kevésbé fogom rosszul érezni magam, mint az eddigi években, mert úgy fogom érezni, hogy megtettem, amit lehetett. Meglátjuk.