Gyerekszáj
Sokkal többször szeretnék írni, és nem csak a lányokról, de annyira nincs idő semmire, hogy hajjaj. Múlt hét óta megint dolgozom, és bár a második napon mindjárt ápolási szabadságra kellett mennem, mert mindkét kisasszony belázasodott már a munka előtti napon (első nap a nagynénjük vigyázott rájuk, második napra nem találtam senkit), tök hamar visszarázódtam. Régen gagyi könyvből kellett volna tanítanunk, ezért mindenki a kedvenc angol tankönyvét használta, most viszont egy szuper sorozatból dolgozunk, így csak kiegészítő anyagokat kell nyomtatni. Általában is sokkal kevesebbet kell nyomtatni meg fénymásolni, sokkal egyszerűbb lett az adminisztráció, és egy ideje már a (7 év után ismét) 12 hetes tanfolyamok után minden oktató kap egy hét szabadságot, ha kér. A szemem is könnybe lábadt, annyira gyönyörű ez, bár élni nem fogok vele, azt hiszem. Aki nem él vele, az dolgozik az üres hetében is, amikor nincs saját csoport. A kollégák szeretettel fogadtak, ez jólesett. Amikor elmentem, 25 fő