LizaGazdija

"Régen" Flóra séta közben aludt a hordozóban és a babakocsiban is - mire kiléptünk a kapun, ő már ki is dőlt. Pár hete viszont arra szokott rá, hogy akármilyen álmos, akkor sem alszik, hanem nézelődik. Ma is ez volt. Magamra kötöttem, a jobb kezét lógatta maga mellett, a ballal elkapta a jobb hüvelykujjamat, és hazáig el sem engedte, majd egy órán keresztül nagyon komoly, filozofikus arccal tekintgetett jobbra-balra, miközben én folyamatosan narráltam az eseményeket. Aztán itthon letettem a kanapéra, és fél perc múlva már tök sápadtan kajabált, hogy "oááá, oááá, neeee, oááá, oááá, neeee" (ami annyit tesz, hogy "nagyon álmos vagyok, marha gyorsan ide nekem a cicit!") Tündéri ez a kiscsaj. És majdnem egész nap mosolyog, mióta nem kínozza a hasfájás. Sokszor megesik, hogy ha épp sír, én meg rámosolygok, akkor pár pillanatra megszakítja a sírást, hogy visszamosolyogjon. És simogat, végem van. A kezemet pl. minden pelenkázásnál és játéknál. És... és... De m

Olyan szomorú, hogy mennyire rettenetes nagyon sok ember helyesírása. A "muszály" meg az "ilyesztő" már eltörpül az utóbbi pár napban látottak mellett: bedopta, égtelen (harag), lélekzik, harabdál. Annyira nehezen állom meg ilyenkor a kérdést: mi az, hogy dop/harab? De megállom, és csak magamban szomorkodom egy kicsit.