Álom

Olyan szépet álmodtam ma, amilyet talán még soha. Az álom végét nem tudtam meg, mert sajnos felébredtem, de mivel már álmomban is én alakítottam a történetet, én találtam ki, nem restellem hozzátenni a magam befejezését. Az utolsó kép annyira szép volt, olyan gyönyörű... Most sajnálom csak igazán, hogy nem tudok rajzolni. Kérdőívekben láttam többször a kérdést, hogy színek szerepelnek-e az álmaimban, és én soha nem tudtam rá válaszolni. Amikor úgy feküdtem le, hogy na, most megfigyelem, akkor sem sikerült, nem vagyok elég tudatos álmodó :P Ma viszont kiderült, hogy látok színeket, és ennek örülök. Ugyanis ezek gyönyörű színek voltak. Nem írtam le reggel, mire emlékszem az álomból, így sajnos az utolsó előtti képben lejátszódó párbeszédből semmi nem maradt meg, csak benyomások. De most megyek, és leírom, milyen volt az utolsó kép. És ha egyszer megtanulok rajzolni, lerajzolom. Ébredés előtti pillanatban arra gondoltam, hogy döbbenetesen kreatív álom ez, érdemes lenne rajzfilmet csinálni belőle. Egyébiránt a nagynéném stílusában rajzolódott ez a csodálatos utolsó kép, egyszer talán beavatom :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Az utolsó hónapom

Gárdonyi Géza: Isten rabjai