LizaGazdija

szerepelt vasárnap a Fókusz Portréban. Teljesen véletlenül vette ezt észre Tomi, és nagyon örülök, hogy megnéztem a műsort. Kiderült, hogy én ezt a nőt egyáltalán nem ismerem, semmit nem tudok róla. Nagyon okos, értelmes, vidám ember. Sosem hittem volna, hogy a Kép a tükörben című kazettája 1973-as. Ez sokkolt. És minden szimpatikus volt, amit csak mondott. Tényleg nagyon örülök, hogy megnéztem, és kedvet kaptam a moziban játszott filmjéhez is. Ma a Fókuszban tűnt fel, de nem tudom, mit mondott, mert éppen takarítottunk, csak egy pillanatra láttam, meg annyit hallottam, hogy az unokái nevét sorolja, és nem nagyon örül, hogy ilyen neveket válaszott a gyereke. Ezt mondjuk megértem, a Maximiliánt hallottam, és hááát... Maradjunk annyiban, hogy van ennél szerencsésebb név is. To sum up, fogok Halász Juditot is hallgatni egyszer megint, ha lesz végre egy pici időm arra is, amit szeretnék.

Talán egyszer belerázódom ebbe a némettanításba is. Arra mondjuk már most is büszke vagyok, hogy tudok folyékonyan, változatosan beszélni, nem gondoltam volna magamról.   Olyan szélvihar volt ma, hogy kis híján felkapott. Valójában csak annyi történt, hogy álldogáltam a HÉV-re várva, és két lépést előre fújt a szél. Szuper élmény volt, pláne azért, mert nem jött a HÉV. Kicsit kellemetlen lett volna, ha véletlenül jön. Tegnap este az egész napos szélfúvástól annyira fájt a fülem, a fejem meg a szemem, hogy nem bírtam értelmezni az iwiw-en a gépház üzenetét. Csak addig jutottam el, hogy az üzenőfal megszűnik, de hogy mi van helyette, azt egyszerűen nem értettem. Elég rossz ez az állapot, amikor minden szót értek, de minden szót azonnal el is felejtek adott mondaton belül, ezért esélyem nincs rá, hogy felfogjam, amit olvasok. Szerencsére ez csak durva fejfájásnál fordul elő. Mondjuk ilyenkor a beszéd is igen gyatrán megy, pl. két szó között tudok két percet is gondolkozni akár, hogy mi vo...