LizaGazdija

Egy 1570-es, többnyire latin szövegű dalt ismertem ma meg, amelynek címe Bestia curvafia pulices, aminek az eleje, igen, az, aminek látszik. Szóval hogy kurva anyjukat a bolháknak. Ez már önmagában is érdekes volt, de aztán meghallgattam a dalt, és végem volt. Iszonyú komikus a dallam meg a szöveg együtt, ha az ember tudja, miről énekelnek. Ezen a linken lehet elolvasni a cikket, és mindenképp hallgassátok meg a dalt, nagyon vicces! Akit érdekel a téma bővebben, itt talál egy humoros írást a magyar káromkodás történetéről.

Van itt kint egy magyar könyvelő, aki a Facebookon mindenkinek mindenben segít, és máshonnan is hallottam, hogy őt érdemes kérdezni mindenféle dolgokról. Gondoltam, akkor már inkább őt kérdezem meg arról, hogyan is kerítsek adószámot, számlatömböt, kiskutya fülét, hogy magánban taníthassak, mert most már kell a pénz, kész, nem lehet tovább várni. El is mentem hozzá, és nagyon-nagyon kedves volt. Megvigasztalt, hogy én itt nem fogok irodai, pláne tanári állást kapni, viszont nagyon sokat fogok mosogatni meg takarítani, akár éveket is, mert egyrészt itt is munkanélküliség van, másrészt az osztrákok elég erősen lenéznek minket, és mindkét oknak az az okozata, hogy csak úgy nem fognak normális munkát adni nekünk. Javasolta, hogy még dolgozzak többet az önéletrajzom lebutításán, amíg nagyon-nagyon butának nem fogok tűnni, és akkor kapok majd mosogatói/takarítói állást. Vagy. Mert szerencsére van más lehetőségem is. Keressek meg menekültekkel foglalkozó segélyszervezeteket, és mondjam, hog...

Ez egy tündéri mese volt. Csupa szeretet, varázs meg humor, gyönyörű nyelvezet, izgalmas cselekmény, szóval minden volt benne, ami kell. Ez az Aterpater… Igazi, vérbeli gonosz, csodálom, hogy két szarv nem nőtt a fejére a történet egyik pontján sem. Ami a végén történt vele, felidézett bennem egy réges-régen látott filmet, amiről azóta sem tudtam kideríteni, mi is lehetett a címe, pedig szinte ugyanez történik abban is egy szereplővel. De erről már meséltem, térjünk is vissza a könyvhöz. A kedvenc szereplőm a kis Gigi lett, ő talán a legtündéribb az egész mesében. Eléggé mosolyogtam azon, hogy pont az írónak van a legtöbb joga a tündérek közelében élni, de, persze, ki másnak is lehetne – egyrészt minden szentnek maga felé hajlik a keze, másrészt tényleg senki sem áll közelebb a tündérvilághoz, mint az írók. SPOILER! Ja, igen, jó, hogy legalább a mesékben vannak olyan hatalmasok, akik nem ragaszkodnak tíz körömmel a hatalmukhoz, és tudomásul veszik, ha már nem illeti meg őket a hatalom,...