Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: augusztus 14, 2013

Esti séta

Kép
Esőben. Egy csomó közepesen béna kép készült az eseményről. Fára mászatott kutya, akinek pont akkor kell orrot nyalnia, amikor kattintok: Fára mászatott kutya, aki mellé odaállt a gazdája*, akinek a fára mászatott kutya úgy megörült, hogy mindjárt arcon is nyalta: Az a tanulság, hogy egyikünk sem túl fotogén. *(akin fekete magassarkú van, mert kimosta a ruházatához illő cipőjét, ami nem száradt meg, oh, well)

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.

Éjszakára kutya

Tegnap itt aludt Marci. Este hoztam át, az esti séta után elmentem edzeni, majd hazatérve nagy megelégedettséggel konstatáltam, hogy távollétemben a kutya nem mászta meg a galériát. Reggel aztán arra ébredtem, hogy a matracom mellett fekszik és alszik. De nem kezdett el vegzálni, csak ott szuszogott. Lefényképeztem (nem lett jó kép, mert félálomban voltam még), erre felébredt, kicsit vakartatta a hasát, aztán mindketten visszaaludtunk. Amikor viszont megszólalt az ébresztőm, akkor nem volt kegyelem: fölém tornyosult, vadul csóválta a farkát, összenyalta a kezemet (mert tudja, hogy nem viselem el, hogy arcon nyaljon), szóval a fejemen ugrált, hogy keljek már fel. Mondtam neki, hogy sajnos én még meg fogok reggelizni, mielőtt levinném, de azt már nem bánta: abban a pillanatban, ahogy lejöttem a galériáról, ő teljes mértékben megnyugodott. Vagyis a kutya még mindig azt hiszi, hogy vekker, és még mindig nem szégyelli, hogy fel tud mászni a galériára, ha akar.