Ez most
egy nagyon depis nap. Depis a könyv vége. Igaz, az elejétől kezdve depis volt az egész. (Benyák Zoltán: Az idő bolondjai) Depis az, hogy eltelt négy hónap az évből, és egy csomó elmaradásom van magammal szemben. Depis az, hogy írtam T-nek, és bár látta, mégsem reagált semmit, annyit sem, hogy bocs, de nem. Depis a színdarab, amit anyuval láttunk. (Salemi boszorkányok) Az is depis, hogy az új szomszéd bulit tart, amire tizenpár embert hívott meg, és bár nem nagyon hangosak, de egy kicsit azért igen. Depis, hogy egyedül vagyok.