Mondtam már, hogy nincs címe
Nem vagyok jól. Illetve furán vagyok. Szóval izé. Émelygős-hányingeres. Majd gyorsan elmúlik (remélem), de azért ez nem jó. Akkor sem, ha nem tart sokáig. Láttam egy fél Jó reggelt, Vietnám!-ot, és jó film. A vége szerintem gagyi. Vagy nem tudom. Olyan, mintha elvágták volna. Én azt hittem, még bőven van a filmből, mikor egyszer csak vége lett. Hmmmm. Voltam az indexemért, megnéztem a dogát, pedig tudtam, hogy attól idegbeteg leszek, és lőn (5 pontra voltam a négyestől, az benne a finom, hogy csak 5 választ javítottam ki az egész dogában, de mindet jóról rosszra, ÁÁÁÁÁÁÁ). Levezettem azon ingerenciámat, hogy megüssek valakit, esetleg a falba verjem a fejem ott mindenki előtt, mégpedig egy nagyszerű sétával a Wesselényi utcától a Westendig, ahol is beszereztem anyu szüli-névnapi ajándékát. Illetve egy részét nem, mert idióta vagyok és elfelejtettem. A Westendben kezdődött az émelygős-hányingeres dolog, egy darabig el tudtam képzelni, hogy el fogok ájulni. Már csak azért, mert legutóbb p...