LizaGazdija

Kilencéves voltam, amikor megkaptam Nagyitól ezt a könyvet, persze akkor még magyarul, Görög Lívia fordításában, ha jól emlékszem. Nagyon tetszett, nagyon szerettem. Karácsonyra (?) kaptam K. Anditól A titkos kertet angolul, és mert nekem ez a két regény összetartozik, mert Nagyitól egyszerre kaptam őket, úgy éreztem, ha az egyiket elolvasom az angolul, akkor a másikat sem hagyhatom ki. Kivételesen nem vettem meg, hanem kölcsönkértem a témavezetőmtől, Andi nénitől, akinek kb. minden angol gyerekkönyv megtalálható az irodájában. Erre még egy kihívást is indítottam a molyon, amelynek keretében el kell olvasni ezt a két regényt, plusz A kis lordot, amit nem ismerek ugyan, de nagyon sokan szeretik, és elég ismert. Ez is itthon van nálam kölcsönben, ma este vagy holnap el is kezdem. Elgondolkodtató történet ez az A Little Princess, több szempontból is. Érdekes a kis hercegnő alakja, aki mindig kis hercegnő tud maradni, akkor is, amikor megalázzák és megtapossák. Valószínűleg azért s

Azon, vajon miért nem vet szét a stressz úgy, mint a gimis időkben, amikor most sokkal többet dolgozom. Akkor napi 4-5 órát kellett megtartanom, most a suliban tartok 3-5-öt, aztán délután még ugyanennyit, és még sportra is marad erőm meg energiám. (Arra nem emlékszem, hogy a gimis időszakban jártam-e két hastáncra meg két írtáncra, de lehet, hogy az előbb volt, és amikor lett a gimi, abbahagytam.) Egyszerű az ok. Most nincs olyan főnököm, aki mindennapi feladatának tekintené, hogy szívasson, folyamatosan ott legyen az óráimon, aztán kioktasson, hogy mindent rosszul csinálok, mert nem is azokat a szavakat írtam fel a táblára, amiket ő felírt volna. (Igen, ezen annyira megrökönyödtem, hogy feltehetőleg sosem fogom elfelejteni.) Nincsenek olyan kollégák sem, akik egymás ellen vagy éppen ellenem ármánykodnak rejtélyes okokból kifolyólag. Itt is vannak konfliktusok, de ezek többsége nem jut el hozzám, és ami meg engem érint, azon kidühöngöm magam, amikor friss az élmény, aztán már lépe

1. Hétfőn beálltam a bérletpénztár elé a sorba, amikor még épp időben voltam a kozmetikushoz menet. Pont előttem egy négy tagú, olasz csoport reklamált angolul, de jobbára nem értettem egy szavukat sem, annyira furcsa kiejtéssel beszéltek, főleg a szószólójuk, egy idősebb úr. Ez a pasi többször odafordult hozzám, és mondta, hogy "Sorry" (ezt értettem). Aztán amikor már tíz perce ment a tökölődés, és már semmi esélyem nem volt odaérni Lillához, akkor a pasi végignézett a kígyózó soron, ami feltorlódott mögötte, és a következőt közölte széles gesztikulációval és nagyon furcsa kiejtéssel, de valamiért ezt mégis megértettem: "She made a mistake. Not me. She made a mistake", és hevesen mutogatott a pénztárosra. Ez valami hihetetlenül ellenszenvessé tette számomra a pasit. Tiszta óvodás viselkedés. 2. Lett cipőtartónk kb. 13 és fél hónappal a határidő után. Marci tavaly szeptember 1-jén költözött ide, és nekem egy feltételem volt: legyen addigra cipőtartó az előszobában