Stresszes
nap volt ez a mai, mert a tegnapi fellángolás után ma se sétálni, se inni, se pisilni nem volt hajlandó a kutya. Csináltam a kajájából tejjel turmixot, azt kanalaztam Lizába, ő meg egy ideig nyelte, aztán hagyta kifolyni. Ugyanez volt a vízzel is, csak azt vattából csavargattam a szájába. Én délután 3 felé már rendesen kétségbe estem, mert nagyon rosszul nézett ki a bágyadt kis fejével, ahogy elhagyta magát. Úgyhogy este átjöttek anyuék, és elvittek minket az orvoshoz, ahol Liza kapott infúziót, antibiotikumot, fájdalomcsillapítót meg vízhajtót. Már a rendelőben felélénkült, elkezdett érdeklődni, mindenkit megnézett, ahogy szokta. A 200 ml infúziótól meg a vízhajtótól már elfelé jövet pisilt az utcán, aztán még egyszer, amikor kiszálltunk a kocsiból. Amikor felhoztuk, azonnal rávetette magát a tejre, amit reggel tettem a táljába, aztán a másik tálból befalta az összes kaját, és kért még, bár a második adagot nem ette meg teljesen. Aztán bejött, kicsit eltöprengett, hogy a saját pokrócá...