LizaGazdija

Idén is sikerült a decemberi ünnepkör kellős közepén hozzászólásokat olvasni, bár mondjuk nem sokat, de idén is ugyanúgy meglepődtem, mint tavaly. Idén is előkerültek azok az emberek, akik habzó szájjal verik az asztalt, hogy márpedig Mikulás nincs, és aki ilyenekkel tömi a gyereke fejét, az hülye. Akkor hagytam abba az olvasgatást, amikor megérkezett az első jó válasz a hőbörgésre: csodák kellenek, nem lehet mindig a rideg valóságban élni, és persze lehet a gyereknek esti mese gyanánt törikönyvet is olvasni, csak minek. Idén fogalmazódott meg bennem az a gondolat, hogy ezek azok az emberek, akik 3-4-5 évesen kaján vigyorral a képükön álltak oda az oviban a társaik elé, és ünnepélyesen bejelentették, hogy nincs is Mikulás, aztán röhögtek, ha valaki ezen megdöbbent, netán sírva fakadt. Nekem is volt ilyen társam, én is tőle hallottam először, hogy nincs Mikulás, bár az illető egyúttal azt is közölte, hogy nincs Jézuska sem. Ha már lúd, legyen kövér. Öten-hatan álltunk körülötte, és volt...

is volt ma a Mikulás-járás mellett. Amikor hazaértem fél 3-kor, az asztalomon várt egy csomag egy bizonyos Emesétől, és amikor óvatosan belekukkantottam, cuki rénszarvasos csomagolópapír mosolygott vissza, ahogy azt Emese tegnap a molyon jelezte. Érdekes, hogy már akkor úgy éreztem, nekem szól, és tényleg. Bár kissé lehangolódva értem haza, mert még tartott a tegnap esti minidepi, teljesen felvillanyozott az angyalposta megérkezése :) A csomagot kitettem az asztalra, közvetlenül az adventi koszorú mellé, 24-én bekerül a fa alá, és csak akkor bontom ki. Nem könnyű megállni, hogy már most belenézzek, mert nagyon kíváncsi vagyok, mit kaptam, de kibírom. Ebben az önuralmam fog segíteni, amit az elmúlt években növesztettem. Nem biztos, hogy mind tudjátok, miről van szó: a molyon van egy játék, egy karácsonyi húzás, aminek keretében minden résztvevő kapott egy nevet, egy címet meg egy kívánságlistát a központi elosztótól, és az a feladat, hogy arra a névre, arra a címre és arról a kívánságli...

Tegnap éjjel megérkezett, és két helyen is hagyott nekünk ajándékot, ilyen jók voltunk. Marci is kapott, ő is több csomagot, biztos összekeverte valakivel a Mikulás bácsi. Fényképes beszámoló következik: A Mikulás kapcsán megint elszomorodtam tegnap este, úgy éreztem, megszakad a szívem. Nagyon hiányzik nekem az ablakkilincsről Liza Mikulás-csizmája, amit én varrtam és hímeztem, és hiányzik, ahogy reggel odaáll az ablak alá, és bámulja a csizmát, és szimatol. Egyszer majd biztos Marci is ráérez erre, de neki ez volt az első Mikulása, és ezért nem érti a lényeget, bár tény, hogy az ajándéknak nagyon örült. Az elveim ellenére végül kapott egy mini csokit, de tényleg csak minit, mert nem szeretném, ha úgy járna, mint Liza, és idős korára elromlanának a fogai. Boldog Mikulást mindenkinek :) Én ma a nagypapámra is gondolok, aki ma a névnapját ünnepelné a pénteki születésnapja után.