LizaGazdija

Buzgó fordítgatás helyett nekiálltam összeírni, miket olvastam el eddigi életem során. Egy Excel-táblába írogatom be őket, szerzőnként az összes tőle olvasott művet. Ez nem könnyű vállalkozás, mert eddig már majdnem 23 évet éltem, kb. 18 éve tudok olvasni, és olvasok is orrba-szájba, szóval most elsősorban brainstormingolok egy jegyzettömbre (persze a gépen), aztán majd elrendezgetem a dolgokat. Már most legalább 100 könyvnél járok, és csak fél órája kezdtem hozzá. Az még külön móka lesz, amikor megpróbálom összegyűjteni mindazt a felsorolásra érdemes szépirodalmat, amit az egyetemen olvastam kötelezőként - legtöbbjük szerzőjére és címére már nem emlékszem, pedig nagyon-nagyon jók is voltak köztük. De egyelőre ott még nem tartok, egyelőre úgy általában gyűjtögetek, aztán majd odajárulok a polcom elé, megnézem, mik vannak rajta, közülük miket olvastam, és csak utána jön majd az egyetem. Pedig mennyire fordítanom kéne most ehelyett. Az a baj, hogy fáradt vagyok, megfáztam, és most se ked...

Elmentünk a Postára Tomival, hogy az utolsó pillanatban befizessem a fordítós táborra az előleget (óriási összeg, ötezer forint). Eddig halogattam, mert éreztem, hogy ez nem lesz egyszerű kör. Nem is volt az. A következő párbeszéd zajlott le a banki szolgáltatásos pénztárnál. Én: - Jó estét kívánok! Tudunk olyat csinálni, hogy egy bankszámláról pénzt utalunk át két másik bankszámlára? Nő: - Miiiiiiii? (fejhangon, of course) Én: - Szeretnék pénzt átutalni egyik bankszámláról a másikra. Nő: - Milyen bankszámlára? Én: - CIB-re. Nő: - Azt nem lehet, mi csak Erste számlára és postakártyára tudunk utalni. Döbbent nézés az ablak innenső oldalán. Én: - Akkor hogyan tudok pénzt utalni bankszámlára? Nő: - Itt nem. Én: - De akkor hol? Nő: - Bankban. Én: - Milyen bankban? Nő: - Hát bankban. Itt már teljesen ledöbbentem, pedig megszokhattam volna, hogy ezen a postán normális embert nem alkalmaznak, csak egy rakás bunkót. Én: - De mégis, melyik bankban érdemes próbálkoznom? Nő: - A CIB-ben. Tomi (ne...

Én: Nagyon viszket itt ez a valami, de nem tudom, hogy mi. Tomi: A lábujjad.