LizaGazdija

- nagyon letaglóz ez a csoportváltásos téma a suliban, rettenetesen csalódott vagyok, és félek, vajon megtartanak-e így, vagy ilyen hibákat még soha senki sem követett el rajtam kívül. Holnap a három problémás diák az eggyel gyengébb csoportba megy megtekinteni, milyen lenne ott nekik, aztán eldöntik, akarnak-e váltani. Egyikük úgy köszönt el, hogy hétfőn találkozunk, mert neki túl gyenge lesz az a csoport. De hát itt meg semmit se lehet kezdeni vele, mert ahelyett, hogy igyekezne, hozzá sem lát a feladatokhoz, mondván, neki ez nehéz. Tanulság már van: szintfelmérőn innentől mindig az lesz, amit elsőre érzek, nem hagyom befolyásolni magam semmilyen körülmények által, és inkább menjen mindenki gyengébb csoportba, mint túl erősbe. Jó, a háromból az egyiknél most sem értem a gondot: semmihez hozzá sem kezd, ahogy az előbb írtam, viszont szóban helyesen használja azokat a szerkezeteket, amelyeket leírni nem hajlandó, merthogy ő ezt nem érti. - az is elszomorított, hogy nekem támadt az eg

Délelőtt éppen rizst főztem az ebédemhez, amikor is nyílt a konyhaajtó, majd gyorsan be is csukódott, még mielőtt esélyem lett volna odanézni, hála az égnek. Fél perccel később megjelent köntösben a lakótársam, kicsit zavarban is volt, és a következőt mondta nevetgélve: "Nem számítottam rá, hogy van itt valaki." Azonnal felmerült az adekvát kérdés: "Oszt ugyan miért nem? Nem lakom itt? Nem fordult elő még sosem, hogy összefutottunk a lakásban?" De mivel konfliktuskerülő vagyok, és különben is az a tapasztalatom, hogy nem érdemes összeveszni olyannal, akivel naponta találkozom, pláne olyannal, akivel össze vagyok zárva*, megtartottam magamnak. De hogy miért nem tudja a meztelenkedést a saját szobájára korlátozni? Bakker, miért kell nekem attól tartani, hogy egyszer majd egy meztelen nő jön szembe a lakásban? Miért nem lehet tekintettel lenni rám? Tudom, ne ríjak, költözzek el. Reményeim szerint már csak egy hónap. Azt már talán fél lábon is kibírom. *Máltán az o