LizaGazdija

Bizony, a végére értem. Májusban kezdtem, fél oldal után eldobtam, október elején újra nekifutottam, és mintegy két hét alatt legyűrtem. Meg kell valljam, büszke vagyok magamra, bár legalább 10 éve halogattam ezt a trilógiát. Akkortájt volt nagyon népszerű az osztálytársaim körében, és én akkor döntöttem el az első könyv első 20 oldala után, hogy én ezt nem vagyok hajlandó végigszenvedni. Mint már említettem korábban, óriási nehézséget okoztak nekem a nevek, még a vége felé sem mindig tudtam a mellékszereplőkről megállapítani, hogy ők most pontosan kicsodák. A legnagyobb fejfájást Théoden és Denethor okozták, ezzel együtt pedig a két város, Rohan és Gondor. Többször megdöbbentem, hogyan kerül Denethor Gondorba, amikor az előbb még a csatamezőn harcolt. Pedig nem szokott baj lenni a névmemóriámmal. De hogy a történetről is mondjak valamit: nagyon tetszett. Nagyon összetett, nagyon szövevényes, nagyon tanulságos. A filmből én nem emlékszem arra, hogy a végén Szarumánnal történik, ami tör...

Furcsákat. Egyik éjjel például azt, hogy minden tévéműsor meg internetes oldal arról szól, hogy X hónap 13-án elpusztul a Föld, és nem lehet tenni semmit, most tényleg eljön a világvége. Én el is fogadtam a tényállást, nem is akartam nagyon ugrálni, mert minek, megmondták, hogy esélytelen a túlélés. Nem tudom, kikkel, de megszerveztük, hogy az utolsó estén együtt legyünk. Valamiért anyuéknál voltunk otthon, de anyuék nem voltak ott, sőt Tomi sem. Beszélgettünk, és mindenki kicsit szorongott, mert nem lehetett pontosan tudni, milyen lesz a vége, csak azt, hogy vége lesz. Ezért aztán azt találtam ki, hogy feküdjünk le aludni, mert ha alszunk, lehet, hogy észre sem vesszük, és akkor nem fog pl. fájni az utolsó pár pillanat. A többi jelenlévő jónak találta az ötletet, ezért aztán polifoamokat terítettünk a földre főként az előszobában, és próbáltunk aludni. Nekem nem nagyon ment, mert egyre jobban féltem, meg rám jött, hogy nem akarok meghalni, aztán meg már attól féltem, hogy nem fogok el...

Most van október 12., és két embernek már konkrét ajándékötletem van, egy harmadiknak meg egy nem egészen konkrét, valamint az idei évre maradt családi ünnepekre mindenkinek megvan minden, bár még nincs minden itthon. Ez is ok az örömre.