LizaGazdija

Szombat este közölte talán nagy vidáman egy női hang 11 körül, hogy "Nicsak, ki gyilkol most". Ez tipikusan olyan agyat eldobós cím. Megkerestem, eredeti címe "The Killer Within". Attól függetlenül, hogy nem nézek 11-kor thrillert, ez mennyivel normálisabb cím már?!

Ez tényleg így történt? Ki az a rendkívül értelmes, aki a saját telefonjáról csinál bombariadót? Most attól tekintsünk el, hogy ki az a rendkívül értelmes, aki bombariadót csinál. És ki az az értelmes, aki azt sem tudja, hova jár iskolába? Nálunk a Jedlikben ötödikben és hatodikban nagyon sok bombariadó volt, úgy emlékszem. Volt olyan, hogy törin már vette a levegőt a tanárunk, hogy közölje, ki felel, mikor berontott az igazgatóhelyettes (?), hogy mindenki hagyja el az épületet. Ilyenkor, amíg még jóban voltunk Brigivel, elsétáltunk a Szent Imre térre, ott ettünk egy melegszendvicset (azóta a melegszendvicsező már rég nincs meg, és azóta sem láttam akkora nagy és olyan finom melegszendvicset), aztán ki-ki elindult haza. Brigi javasolta mindig, hogy még csavarogjunk kicsit, de én már akkor is remegtem a boldogságtól, ha nagy ritkán elmaradt egy utolsó óra, vagy akár tíz perccel előbb elengedtek róla, úgy örültem, hogy mehetek végre haza. Arra már nem emlékszem konkrétan, mikor maradtak

Tomi szereti a műsorát, A túlélés törvényei címűt, engem meg idegesít az az elgondolás, hogy valami félőrült bejárja a világ veszélyesnek kikiáltott pontjait, és ott igyekszik életveszélybe keverni magát, vagy úgy tenni, mintha, hogy aztán elmesélhesse, hogyan kell túlélni. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ez a műsor elkészült. Ezért aztán ellenségesen állok hozzá. Amikor fürdésből jövök be a szobába, és ott vigyorog a képernyőn, mindig elhangzik ez a kérdés: "Már megint túlél ez az idióta?" Pedig olyan szimpatikus, csak ezt a hülyeséget ne csinálná. Erőltetett.

visszakapom a CD-met. Ezt abból gondoltam, hogy felhívott 3/4 1-kor, és megkérdezte, este mikor vagyok itthon, mert ő úgyis jön be, és akkor odaadja. Mondtam, 6-ra érek haza, mondta, jó, ő úgyis akörül jön majd be. Persze az már csak az én hülyeségem, hogy minden hülyeséget elhiszek mindig. Hazajöttem 6-ra, leültem óratervet írni, közben hurcoltam mindenhová a telefont, nem is öltöztem át kényelmesbe, hogy ha csörget, hogy itt van, ne kelljen tökölni semmivel, mehessek le, aztán essünk túl rajta. 7 óra lett, aztán 8, aztán 9 is, majd fél 10-kor már tuti biztosra vettem, hogy itt ma már nem lesz semmi. Levittem a kutyát, visszajöttünk, majd negyed 11-kor (direkt, mert az már jóóó későn van, kicsit szívassam én is a sok kedvességért cserébe) felhívtam. "Jaj, hát nem mentünk be." Nahát, észre se vettem. "De már nálam van a CD. És majd megbeszélem anyával, és akkor ő odaadja, mert ugye mi holnap este megyünk." Itt jegyzem meg, hogy holnap nem szerda van, nekem meg azt m