LizaGazdija

csupa izgalom. Reggel megint bepisilt. Nagyon előzékenyen az előszobai szőnyegét választotta a tett színhelyéül, így nem kellett hosszú perceket vesztegetni a felmosásra. Csak felkaptam a szőnyeget, és bevágtam a kádba, aztán már rohantunk is le. Délután megint előadta ezt a műsorszámot a drága, ekkor kezdett aggódni érte Tomi. Megbeszéltük, hogy mégsem ma visszük el orvoshoz, mert ráérünk holnap is, és öt percen belül fogta magát a kutya, és véreset pisilt. Ekkor rohantunk vele az orvoshoz. Kapott egy vagon gyógyszert, levágták a körmét is bónuszként, és ismét megállapítottam, hogy jó ide járni: gond nélkül elhiszem nekik, hogy tényleg aggódnak a kutyámért, nem csak az a lényeg, hogy adjam már a sokezer forintot. Az orvos szép részletesen elmesélte, mit szeretne elérni a kutyánál, erre milyen gyógyszerek vannak, melyik miért jó, és ő melyiket javasolja. Többnyire az olcsóbbat javasolta, bár abból nagy adagot írt fel. Elvileg egy hónapig megint antibiotikumot szed a kutya, mellé még c

de azért ez mekkora már a 2006-os zavargásokkal kapcsolatban: "nem voltak összecsapások", "bosszúra tüzelt rendőrség indított hajtóvadászatot mindenki ellen, aki mozog". Jééézusom, ez az ember tényleg egyetlen közvetítést sem látott arról az estéről? A hírtv-n sem? Ez a mértékű ostobaság/pofátlanság már tényleg fáj.

alatt áll a házunk. Legalábbis olyan, mintha. Valójában csak felújítják a ház aljában található egyik üzlethelyiséget, és a munka reggel 6-tól estig tart. A hanghatás mindenesetre olyan, mintha faltörő kossal támadnának minket. Valahol vicces.

Így folyik el az időm egy emilre várva, ami talán nem is fog megjönni.

Ez van mostanában. Hétfő óta egy betűt sem tanultam, ami elég gáz, de változtatni nem tudok rajta. Vagy bambulok magam elé, vagy alszom, ha itthon vagyok. Az a baj, hogy megijedtem a feladattól. Mi van, ha olyat kérdeznek, amit sosem tanultam? Mi van, ha nagyot égek? Ehelyett inkább kéne olvasni, mi is az a hermeneutika egész pontosan, ennél is fontosabb a története, és kéne olvasni a gyermekirodalom és a fordítás történetét is, valamint a kiválasztott íróim életrajzát, na meg az 1-2 fejezeteket. Az óráim azért sikerülnek, például tegnap nem volt olyan gáz a reggeli buli, mint egy hete, sőt még viccelődtünk is. A mai óra kicsit rövid lett, mert a csoport 20 perc késéssel érkezett, de egy szavam sincs, melegben üldögéltem addig is, meg a második tíz percben a csoport egyik tagjával beszélgettem. Az óra vége elég furi volt, nem is értettem egészen, de persze Tominak van igaza, nem kell nekem mindig mindent érteni. Holnap 8-kor vadiúj hely, vadiúj csoport, én meg ideges vagyok. Pedig egés

világosban nagyságrendekkel szuperebb, mint sötétben. Világosban simán rávesz, hogy elsétáljunk a következő villamosmegállóig, ott átballagjunk a túloldalra, majd hazajöjjünk, míg sötétben a lehető legminimálisabb kört tesszük meg, és közben minden szembejövő vagy mögöttünk feltűnő idegentől frászt kapok. Világosban kutyát sétáltatni azért is szuperebb, mert akkor jobban látszik, ahogy az emberek mosolyognak Lizára, és ha nagyobb túrára indulunk, én is mosolygok rá, amikor megpróbálja átugrani a villamossíneket. (Se a sínekkel, se a csatornafedelekkel nincs jóban, főleg, ha utóbbiak rácsosak - ezeket vagy kikerüli, vagy átugorja.)