időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is. Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-k...
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
Nem gondoltam, hogy az iskola a szülőnek is nehéz. Illetve gondoltam, de más okokra számítottam. A gyermek tankönyveinek többségében nincsenek utasítások, gondolom, azon az elven, hogy úgysem tudná elolvasni azokat. Nos, egyrészt Flóra egyre szebben és folyékonyabban olvas magyarul és németül is, másrészt az elsősök túlnyomó többsége szerintem valamelyik szülővel írja a házi feladatát, és a szülő jó eséllyel tud olvasni. Szóval azért én hiányolom az utasításokat. Például a sor elejére odanyomtattak X darab kettest, egy nagyobbat meg X-1 darab kisebbet, ki lehet találni, hogy a sor végéig kell folytatni a kettesek írását. Végig is írja a sort a gyermek, figyelünk, hogy ott érjen a vonalhoz, ahol kell, majd csillagot kap a házi feladatára, és nem pecsétet, mert a nagyobb kettest háromféle színes ceruzával kellett volna átírni, a kisebbeket meg grafittal. Instant agylob (nekem, a gyerek elfogadja, hogy ez van, különben is elmondta neki a tanító néni, hogy pecsétet csak az kap, aki tökélet...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése