LizaGazdija

Ma meg megnézettem az It's the Great Pumpkin, Charlie Brown-t a 11 éves kis tanítványommal, és nagyon tetszett neki. Ami meg nekem tetszett nagyon, az az volt, hogy végig kommentálta a látottakat, és nagyon intelligens hozzászólásai voltak, a végén pedig a feladatlapot szinte hibátlanul megoldotta, még olyan kérdésekre is tudott válaszolni, amit a felnőttek el szoktak rontani. Arra is kb. a 3. percben rájött, hogy a '60-as években készült a rajzfilm. Bírom ezt a srácot, tök jól lehet vele beszélgetni mindenféléről még úgy is, hogy valamiért nagyon ráállt a véres, gyilkolászós témákra és játékokra. (Én: What have you been doing this week? J: Nothing. Én: OK, nothing serious, but still... J: I downloaded a computer game and played with it a lot. Én: What kind of game is that? J: Killing. It's awesome. There are two armies, and you have to kill each other.)

Eddig a ma reggeli sikerült legjobban, és a ma délutáni a legrosszabbul. (Ez utóbbi helyen azt tudtam meg, hogy a Halloween gagyi, mert amerikai, és a Jóbarátok is gagyi, mert amerikai. Mindegy, ne is beszéljünk róla, ez egy pozitív bejegyzés.) Ma reggel párt kerestek maguknak a diákjaim, egyiknél egy halloweenes vicc egyik fele volt, a másiknál a másik fele, és bár a hatból csak kettőn röhögtek nagyon, összességében tetszett nekik a feladat. Csináltunk tesztet, amiből kiderült, hogy a csoport minden tagja vérfarkas vagy boszorkány, és ezen egy ember kivételével mindenki tudott nevetni, sőt közben is jól érezték magukat. Aztán halloweenes szavakat kerestünk egy szókeresős játék keretében. Aztán elmeséltem 10-15 percben a szokásos halloweenes mondókámat, és örültek neki, érdeklődtek, kiegészítették, kérdeztek, tök jó volt. Aztán trick or treateltek, és kaptak édességet, és ezen úgy meghatódtak, hogy majdnem én is, és tök jó érzés volt, hogy így örülnek egy ilyen apróságnak. Aztán megnéz...